Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Terbe Éva: A majsai oktatás kezdete
56 Terbe Éva ban csalódtak, hogy ideje kissé eltolódott.”2 A nőági örökösödés kivívása révén Mária Terézia Habsburg uralkodónő került a Birodalom trónjára, ezáltal sorsunk alakítójává vált. A császámő a felvilágosodás eredményeinek hasznosításával, bürokratikus kormányzati rendszerével igyekezett felzárkózni Nyugat- Európa gazdasági szintjére. A hatalom lényegi megváltoztatása nélkül kívánta modernizálni az országot, korszerűsítette többek közt a közigazgatást, az egészségügyet és az oktatást is. A porosz királlyal vívott osztrák örökösödési háborúban (1740-1748) a magyar rendek „életükkel és vérükkel”, vagyis 35 ezres magyar haderővel segítették Mária Teréziát, cserébe a nemesi föld adómentességét kapták. A magyar jobbágyparasztság terhei ennek következtében elviselhetetlenné nőttek, hiszen a nemesi adómentesség miatt kiesett állami bevételt is velük törleszttették. A feudális uradalmi birtokokon földhözkötött, kiszolgáltatott jobbágy szülők gyermeke előtt az iskoláztatás, az értelmiségi pálya elérhetetlen volt. Gyermekeik jobbágyjövője elől menekültek elődeink az elhagyatott Duna-Tisza közi kun pusztákra. A megígért redemptio, az önmegváltás reményében bíztak, amikor útnak indultak. Vállalták az anyagi terheket, az elölről kezdés nehézségeit. Istenbe vetett hitükkel napról napra mindent kibírni. Hitük szép példája, hogy az 1742-ben ide érkező tószegiek Virágh György plébános vezetésével azonnal sövényfalú, kezdetleges, szerény templomot kezdtek építeni. Minden egyéb teendőiket félretolva két kezükkel bújtatták, fonták, szőtték, igazították vesszőből a falakat, majd kívül-belül sárral tapasztották be templomukat, tetejét pedig náddal fedték, így tanulták tiszai árvizektől edzett házaik építésénél, így adták tovább. Ahogyan a kiskunsági futóhomokos, buckás felszínt békétlenítette a szél, úgy vitte tovább letelepülő tószegi eleinket is a sorozatos csalódás. Az üllési pusztákat próbáló katolikus jász telepesek viszont néhány hónap után felvállalták a majsai földeket, az elhagyatott hajlékokat és a szegényes templom létét. Továbbvitték az életet. A Májsára betelepülők a magukkal hozott Kereszteltek Anyakönyvét még a dorozsmai katolikus plébánián kezdték írni, hiszen üllési családjaink ügyes-bajos dolgai oda tartoztak. 1738-tól csak tíz oldalt foglalnak le ezek a bejegyzések, majd új oldalt nyitottak MAYSA felirattal. E lapra 1743. július hó 1-jén jegyezte be visszatérvén Virágh György plébános úr az első megkeresztelt gyermeket, kit Molnár Andrásnak hívtak. Szelídítették a szelet, sivár földeket fordítottak termővé, minden megpróbáltatás ellenére megtanulták a természeti környezethez alkalmazkodást, a hagyományok, szokások megőrzését, átadását. Az anyakönyvbe egyre több születést jegyeztek fel. A lakók számának gyarapodásával szaporodott a gond is. Az oktatás megoldandó feladatként került előtérbe „Majsa alapítói Kertész György főbíró vezetése alatt jöttek át Ülléspusztáról s 1743-ban már jegyzőjük és tanítójuk is volt.”3 A 18. században hazánk falusi iskolái hasonlók voltak a helyi parasztházakhoz, legtöbbször egyetlen, tanításra alig alkalmas helyiséggel, kemencével, egy fedél alatt a tanítólakással, az udvaron gazdasági épületekkel. Sövény-, vagy sárfalú szalmával, náddal fedett sötét, szűk épületek voltak, tanítóink mégis becsülettel „gondozták” a rájuk bízott „kis kerteket, vetettek, ültettek, gyomláltak”, télen pedig a kályha, a kemence melegénél szorgoskodtak. A tanító kifejezés nem a mai értelemben vett pedagógust jelentette, hanem az egyház szolgáit, a kántort, lelkipásztort, papot. Ok látták el az oktatás feladatait is, míg lelki gondozással és hivatásbeli kötelességeik teljesítésével fáradoztak. A majsai oktatás kezdeteit ugyanez az egyházi gondoskodás segítette: „Gróf Althan Károly bécsi érsek és vácegyházmegyei püspök 1745. május 21-én tartott egyházlátogatási körútja alkalmával a majsai plébániát is meglátogatta mely alkalommal az énekmester - amint akkoriban
