Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Természettudomány - Szakál Aurél–Fehér Péter: Kabócaritkaságok Kiskunhalasról. Adatok dr. Kuthy Béla munkásságáról
Kabócaritkaság Kiskunhalasról 491 Ezt követően dr. Kuthy Béla az 1924-25-ös és az 1940-41-es tanévek között kilenc alkalommal adományozott rovarokat a gimnázium természetrajzi szertárának. Általában röviden írnak róla, s lepkék, rovarok, rovargyűjtemény gyarapítás kerül említésre. 1927-ben 197 preparált lepke, 1934-ben 8 doboz rovar, 1935-ben több száz lepke, rovar és „félfödeles szárnyú rovar” ajándékozását örökíti meg Polgár János tanár a kinyomtatott értesítőkben. Végül 1941-ből azt olvashatjuk, hogy „dr. Kuthy Béla úrtól egy doboz rovar Halas környékéről.”6 Kutatási eredményeit 1942-ben jelentette meg írásban az Adatok Kiskunhalas rovarfaunájához című cikkében. A szípókás rovarok (Hemiptera) közül a kabócák (Auchenorrhyncha) együttese világszerte elterjedt, több tízezer fajjal képviselt csoport. A róla elnevezett „Hecalus Kuthyit” dr. Kuthy Béla 1928-tól 1937-ig terjedő időszakban gyűjtötte be, a faj tápnövénye a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios), amelynek 4. Magyarországi szipókás rovarok kiterjedt állománya található ma is a város kö- fajlistája borítója, 2009 zelében a Fejeték nevű mocsaras, vizenyős területen. Az általa befogott példányokat dr. Horváth Géza, a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának nyugdíjas igazgatója, a szipókás rovarok legnagyobb hazai szakértője a tudományra újnak találta, halála miatt azonban helyette dr. Tóth László muzeológus készítette el az új taxon leírását 1938-ban. A történet furcsasága az, hogy dr. Kuthy gyűjtési tevékenységét követően , az elmúlt 70 (!) év alatt senkinek sem sikerült egyetlen újabb példányt begyűjteni ebből a fajból. Az általa a múzeumba eljuttatott anyagból ma 9 típuspéldány reprezentálja a fajt. (Csendben és zárójelben meg kell jegyezzük, hogy a közelmúlt vizsgálatai alapján a fenti fajt azonosították a Glossocratus foveolatus Fieber, 1866 fajjal, mely Kazahsztánból és a volt déli orosz köztársaságokból ismert. Ez a tény azonban nem csökkenti a dr. Kuthy által végzett munka értékét.) Dr. Kuthy Béla aktív gyűjtési tevékenysége főleg a 1920-as, 1930-as évekre tehető, ebből az időszakból több rovarcsoport tömérdek egyedét küldte be a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárába, ezek a jellegzetesen preparált, feltűnő módon cédulázott példányok többek között a múzeum Szipókás-gyűjteményében ma is megtekinthetők.8 Dr. Kuthy Béla „nyugalmazott egyetemi orvos” 1946. május 3-án hunyt el Kiskunhalason.9 Özvegye és családja temette. A családi legenda szerint Károly fia a közlekedési nehézségek miatt csak késve érkezhetett. A már lezárt koporsót mégegyszer felnyitották az udvaron, s ekkor egy bogár háromszor körberepült Kuthy Béla fölött. Sírja a kiskunhalasi római katolikus temetőben található a temetőkápolnától északra (10. parcella, A sor, 3. sír). Fehér Péter a helyi Szélkiáltó Természetvédő Egyesület elnökeként 2006-ban hallott először a Kiskunhalason begyűjtött kabócáról, melyet azóta sem sikerült megtalálni. A Szélkiáltó Egyesület ezért rovargyűjtő kutatótábort szervezett Kiskunhalason 2007 júniusában, amelyen a Magyar Természettudományi Múzeum két munkatársa vett részt: Orosz András kabóca specialista és Rédei Dávid poloska specialista. A Kuthy Béla-féle kabócát nem találták meg, de meg
