Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)

Művészet - Kozma Huba: Beszélgetés dr. Kováts László műgyűjtővel

482 Kozma Huba ni. - És véleményük szerint megérdemli a jelest? - kérdezte tőlünk. - Meg hát! - feleltük kórus­ban. - Akkor jól van - mondta a professzor, és kijavította az érdemjegyet. — Korábban meséltél már boldogult úrfikorod kalandjairól, tőled hallottam először azt is, hogy hol volt akkoriban Majsán a nyilvános ház.- Az a Nagypál Vendéglő szálloda is volt, és ha a fiatal párok mélyrehatóbban akartak meg­ismerkedni egymással, egy pár órára kivettek egy szobát. Érettségi után a majsai Úri Kaszinóba is eljárhattunk. Névy ügyvéd, Komáromy Károly főjegyző hívtak meg először, már egyetemis­ta koromban. Ott a Rádóczi-vendéglő különtermében jöttünk össze általában, voltak, akik iszo­gattak, én soha életemben nem ittam, nem dohányoztam. Bulyovszky Gyula példáját követtem, ő kilencvenhét éves koráig élt, és ő sem hódolt ezeknek a szenvedélyeknek. A majsai származá­sú ügyvédek nem voltak olyan kiváló jogászok, mint amilyen Szentiványi és Névy Gyula, de ők is kiváló társasági emberek voltak. Mózer Jóska, Balogh Imre, Kulcsár Béla nevét említhetem közülük. Gazdálkodó emberek is jártak az Úri Kaszinóba, ilyen volt Tóth Baranyi Lajos is, a helyi gazdakör elnöke, neki Marisban több száz hold földje volt. Az ő gyerekei is tanult embe­rek lettek, Pista állatorvosi rendelője itt volt a szomszédos házban. Antus Bandi, aki az ő veje volt, borkereskedéssel foglalkozott kántori teendői mellett. Ő is színes alakja volt Majsa köz­életének. Király Pali ugyancsak. Nagyon gazdag volt, nem egyszer meghívott bennünket - ak­kori tanult fiatalokat - a házába, még zenészeket is hozatott. Mulatós ember volt, a nagy diófák alatt énekeltünk, a zenészeket fölküldte a fákra, ott kellett muzsikálniuk. Mindig fiákerrel vagy lóháton járt. Hosszú időn keresztül képviselőtestületi tag volt Majsán. Akkoriban nem volt megkülönböztetés zsidók és magyarok között, Király Pali azzal is kirítt a helyi közéletből, hogy ő nem nagyon szerette a más vallásúakat. Százhatvanöt zsidó élt itt akkor a faluban, ők zömmel kereskedők voltak, külön iskolájuk és imaházuk volt a Bulyovszky-házzal szemben. Ezért is volt meglepő számunkra, amikor elvitték a majsai zsidók egy részét a kömpöci majorba. Mol­nár doktorhoz nem egy esetben kijártam motorbiciklivel katétercserére, nagyon megalázó körülmények között éltek ott, amíg tovább nem vitték őket. Ahogyan vissza tudok emlékezni, az étkezésük sem volt rendesen megoldva, és a lakhatási körülményeik is szomorúak voltak. Körülbelül harminc majsai zsidó volt ott Kömpöcön. — A háború alatt külföldön is jártál. Hogyan házasodtatok össze Piroskával?- Mi Brémában értük meg a háború végét, akkor már nős voltam. 1943-ban ismerkedtünk meg, és 1944 végén Tótmegyeren - ez Érsekújvár mellett van - házasodtunk össze. Piroska ápolónőként dolgozott akkoriban, tanárnői képesítése mellett elvégezte az ápolónői tanfolya­mot is, de Németországban a tisztek gyerekei számára iskolát szerveztek és tanítottak is ott. A kórháznak volt ezerhatszáz betege, főleg magyarok, de németek, franciák, amerikaiak - min­denfajta náció megfordult ott. Először a Székesfehérvár melletti Soponyára ment a kórház, utá­na mentünk Érsekújvárra, onnan Berlin mellé, aztán tovább Brémába. Majsaiakkal is találkoz­tunk ott, többek között Faludi Sándorral, aki motoros küldönc volt a hadifogságban is, ő zsidó létére leventeként esett hadifogságba. Úgy látszik, megbízhatónak nyilvánították. Másfél évig voltunk Németországban, 1946 nyarán jöttünk haza. Az igazolóbizottság, melynek tagjai kö­zött pedig barátaim is voltak, többek között a dr. Mariska György, Zelei Dezső, nem igazolt, így aztán Szegeden szereztem be a hiányzó iratokat az egyetemen. Valószínűleg Zacher Pál, az egyik akkori nagyhatalmú majsai orvos, aki félt a konkurenciától, hogy visszajövök Majsára, játszhatott szerepet abban, hogy itthon nem igazoltak. Egy ideig Szentgyörgyi Albert mellett dolgoztam medikusként, végzés után feleségem szülőfalujába, Jászszentlászlóra kerültem kör­zeti orvosnak. Kordás Sándor volt ott a kollégám, aki feleségem nagybátyja volt, és még egy Kiss nevű doktor is, akit politikai nézetei miatt Hortobágyra vittek, kitelepítették őket. Piroská­

Next

/
Thumbnails
Contents