Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Művészet - Rád Szilvia: Thorma János müncheni évei
444 Rád Szilvia festmények színvilágától függően, csokrokkal díszítette.26 A ház külső homlokzata, belső építészete és berendezése egy múzeumra emlékeztette a látogatókat. A termek dekorációja állandóan változott. Mindig új tárgyak bukkantak elő, a régieket gyakran ezekkel cserélte ki. Ha valamely tárgy mégsem felelt meg ízlésének, könnyen megvált tőle.27 Nemes soha nem volt megelégedve azzal, ami őt körülvette. Házaiban minden csak átmeneti megoldás volt. Rengeteg tervet készített és állandóan építkezett.28 Erre szükség is volt, mert gyűjteménye nagyon gyorsan gyarapodott. Műkincsek a müncheni palotában Az épület tágas alsó szintjén a finom szövésű textiliák, a gótikus és reneszánsz olasz, holland és német brokátok, a keresztény leplek és miseruhák valamint ritka olasz, svájci és német 14-16. századi varrott képek kaptak helyet. Itt helyezte el textilkollekciójának legértékesebb darabjait is, egy 15. századi velencei miseruha, ami öt színben, feketében zöldben, pirosban, kékben és fehérben pompázott. Az első szintet középkori és a reneszánsz szobrokkal, valamint különböző fa- fém- és cseréptárgyakkal rendezte be. Több nagyméretű szobor is állt itt, a falakat pedig hatalmas festmények díszítették. A második szinten a festmények és az ipraművészeti munkák voltak csoportosítva. Itt álltak a festménygyűjtemény remekei, Rembrandt-tól, Greco-tól, Cranach-tól, Tizian-tól. Ezek a mesterművek állványokon álltak, és Nemes órákat töltött tanulmányozásukkal. Vendégeit is sokszor ide invitálta, és lelkesen mutogatta új szerzeményeit.29 A harmadik szintet is festmények díszítették. Itt, a legfelső szinten egy mütermes luxuslakás állt, ahol a gyűjtő elvonultan dolgozhatott. Nemes szüntelenül úton volt, műkincsek után kutatott, vásárolt, eladott, tárolt és őrzött. Ezért gyűjteménye müncheni palotáját hamar kinőtte. A megoldást egy másik ingatlan megvásárlásában látta. Először a müncheni Portia-Palota került szóba, de a végső döntés a Starnbergi-tó melletti tutzingi kastélyra esett.30 A tutzingi kastély történetéből Tutzing kis település Münchentől mintegy 60 km-re délre, a Stambergi-tó nyugati partján. Valamikor félreeső, csendes halászfalu volt, de kedvező földrajzi fekvése miatt kedvelt üdülőhellyé vált. A tó mentén a 19. században több hangulatos parkkal körülvett kastély, valamint historikus és szecessziós villa épült. Tutzing is büszkélkedett egy előkelő kastéllyal, ahonnan csodálatos panoráma nyílt a Stambergi-tóra és az Alpok csúcsaira. A kis település és környéke Bajorország legelőkelőbb környékének számít ma is. Története azért is érdekes, mert Nemes Mercell megjelenése előtt is voltak magyar vonatkozásai. Az eredeti kastély a 30 éves háborúban templomával és sörfőzdéjével együtt leégett. 1663 és 1696 között báró Ernst Götzengrien újra felépítette, megterveztette a kastélykertet, és a területet fallal körbekerítette. Götzengrien báró után 1747-ben a mecklenburgi Vieregg grófi család vette át a birtokot és 1866-ig a tulajdonában tartotta.31 Ebben az időben több átalakítás történt a kastélyban és a kastély körül. 1832-től gróf Karl Matthäus Vieregg (1798-1864) ideje alatt is voltak kisebb újítások. Abban az évben a gróf feleségül vette a magyar Eötvös Júlia bárónőt, Eötvös József kultuszminiszter (1848-ban, majd 1867-tól 1871 -ig) nővérét. Ugyanebben az évben a grófi házaspár átvette a Vieregg-örökséget: a kastélyt, az egész Tutzing települést és a mellette levő hatalmas területeket.32 A épület körüli munkálatokat is megkezdték. A kastélykert
