Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Gallina Zsolt–Varga Sándor: Újabb adatok a középkori Halasról. A településszerkezet alakulása
42 Gallina Zsolt-Varga Sándor Szilády Áron utca A tabáni lelőhelytől É-ra, mintegy 800-1000 m távolságra, a Szilády Áron utca több pontján 15—17. századi emlékanyag került a halasi múzeum gyűjteményébe a 20. század második felében. A városrészből ismert régészeti adatok és a barokk Református templom 17. századi magja egyértelműen utal a mai városrész területének kora újkori megtelepedésére.36 A Kiskunhalas belterületéről ismert Árpád-kori és 14-15. századi lelőhelyek és leletek alapján a következő képet vázolhatjuk fel a település kialakulásával és szerkezetével kapcsolatban (2. ábra). A mai város E-i területén már all. század második felében kialakult egy templommal rendelkező falu (Felsőkistelek-Zöldhalom), amit az Árpád-kor egy későbbi periódusában (12. század második fele, vége) egy újabb templomos hely követett (Templomhegy). A mocsaras területek lecsapolása és a kisebb tavak feltöltése előtti térképre helyezve a két lelőhelyet, láthatjuk, hogy azok egymástól mintegy 4-5 km távolságra feküdtek. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy eredetileg két önálló település lehetett. Az írott források hiányában a falvak neveit nem ismerjük, csak annyi feltételezhető a későbbi földrajzi és településnevekből, hogy az egyiket az itt található tó neve után Halasnak is hívhatták. Ezt azonban konkrétumok hiányában bebizonyítani már nem tudjuk, csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Az Árpád-kori települések életében a tatárjárás hozott döntő fordulatot. A pusztító mongol hadak valószínűleg a Halas környéki településeket is felégették, a lakosságot megtizedelték. Az életben maradtak a veszély elmúlásával visszatértek elpusztult falvaikba, hogy újrakezdjék életüket. A pusztítás mértékével arányban némely településen tovább folytatódott az élet (esetünkben Templomhegyen), míg egyes falvakat felhagytak korábbi lakóik legkésőbb a 13. század végén (Felsőkistelek-Zöldhalom). A terület lakosságának növekedésében, illetve a településhálózat 14. századi, viszonylag sűrű kialakulásában jelentős szerepe volt a térségben letelepített, keletről jött kunságnak. A fokozatos elszegényedés és az asszimiláció hatására a szállásokról többen és többen kerültek be a falvakba, mezővárosokba. Ennek eredményeként kevert kultúrájú (kun-magyar) közösségek alakultak ki, aminek egyik legjobb példája a középkori Halas. A régészeti leletek alapján a mai település területén, a 14-15. században 2 templomos hely létezett (Templomhegy, Kápolnahely). Miután a két lelőhely egymáshoz közel, mintegy 2 km távolságra feküdt felmerül annak lehetősége is, hogy egy település két részét alkotja. A településrészek lakóinak etnikai meghatározását ugyanakkor jelenleg csak a Kápolnahelyen feltárt temetkezésekből előkerült leletanyagra és a folyamatban levő embertani vizsgálatokra alapozhatjuk. A régészeti anyag alapján előzetesen annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a Katolikus temető területén található templom körüli temetőben egyaránt nyugodtak kunok és magyarok. Reményeink szerint a későbbi kutatások eredményétől38 várhatóan beigazolható, vagy cáfolható lesz Hatházi Gábor azon felvetése, hogy Kápolnahely temetőjében kell keresnünk a Csertánok nemzetségi központjának temetőjét.39 Azok a területek, ahol a 14—15. századi résztelepülések/települések jelentkeztek, a 15. század végén, aló. század elején fokozatosan elnéptelenedtek. Itt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy nem teljes elnéptelenedésről van szó, miután mindkét lelőhelytől É-ra, igaz egyelőre csak szórványosan, de kimutatható a 15. század végétől a megtelepedés. A számarányát tekintve lecsökkent népesség átköltözése a védettebb részekre (Tabán, Szilády Áron utca) már egy új korszak településfejlődésébe vezet át minket.40
