Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Gallina Zsolt–Varga Sándor: Újabb adatok a középkori Halasról. A településszerkezet alakulása
Újabb adatok a középkori Halasról 39 a mai Tabán városrész területét, mint késő középkori és főként kora újkori településrészt vehetjük számításba. Kecskemét 14. századi pecsétjét és azt a néhány bográcstöredéket véleményünk szerint, a kutatás jelen pillanatában, inkább szórványként kell kezelnünk, mint egy településhorizont Árpád-kori és 14. századi előzményeként. Katolikus temető, Kápolnahely A mai Katolikus temető területén található lelőhelyet elsőként Révész György említette feljegyzéseiben, mint középkori templomos helyet.25 Az 1920-as évek közepén a lelőhelyről újabb adatokkal szolgált Nagy Szeder István újságcikke, miután a környezetéből kiemelkedő dombon az újkori temetkezések sírgödreinek kiásása során középkor régiségek láttak napvilágot.26 Ezt követően a lelőhely erősen bolygatottá vált, sőt az 1970-es években, az 53-as számú út városi szakaszának építése során a domb K-i részét gyakorlatilag teljesen elpusztították mindenféle régészeti megfigyelés nélkül. Félő volt, hogy előbb-utóbb ez a lelőhely is hasonló sorsra jut, mint a Kiskunhalas területén található többi középkori lelőhely. 2005-ben, egy a kérdéses területet érintő újabb beruházás alkalmával ugyanakkor páratlan lehetőség kínálkozott Kiskunhalas középkori történetének jobb megismerésére. A mai Halas belterületén elsőként figyelhettünk meg és szakszerűen dokumentálhattunk egy nagy kiterjedésű régészeti lelőhelyet. 2005-ben, majd 2007-ben, a tervezett kerékpárút és utcarekonstrukciót megelőzően összesen 918 m2-t kutattunk meg a Katolikus temető DK-i sarkán, közvetlenül az 53-as főút mellett található domb megmaradt részének K-i, valamint D-i területén (1. kép). A két, rövid ideig tartó ásatás során feltártuk a templom körüli temető 321 temetkezését és 57 sírmaradványát, a szelvényünk közepén fekvő középkori templom szentélyének maradványát és hajójának EK-i sarkát, illetve a temetőt É-ról és D-ről határoló széles temetőárok egy-egy szakaszát. Az eddig feltárásra került leletanyag (2-5. kép) és az ásatásokon megfigyelt jelenségek alapján a templom építését két periódusra bonthatjuk. Miután a leletanyagban Árpád-kori előzményre utaló nyomot nem találtunk, az első templomot valószínűleg a 13. század végén, a 14. század első negyedében építették. Ezt megerősíteni látszik, hogy a feltárásra került szentély alapozási árka nem vágta a temetkezéseket. Az első kőből/téglából felépített templom 14. század elején történő megépítésére utal az omladékrétegben talált 2 db I. Károly (1308-1342) dénár27 is. A templom körül található temetkezésekből előkerült leletanyag szintén a 14. századot erősíti, miután az eddig feltárt sírok mellől nem került elő 13. század első felére, vagy annál korábbra keltezhető leletanyag.28 A templomot feltehetően valamikor a 14. század utolsó negyedében, vagy a 15. század első évtizedeiben, de mindenképp Zsigmond uralkodásának első évtizedeiben megnövelték, falazatát megemelték. Erre utalnak a szentélynél található támpillérek. A megfigyelt jelenségek alapján egyértelmű, hogy ezen pilléreket később építették, miután a szentélyhez csatlakozó E-i és K-i támasztópillér vágott néhány temetkezést (249., 250., 258., 261., 265., 267. sír). Ezek közül számunkra a legfontosabb a 258. számú sírban nyugvó csontváz, miután a sírból mellékletként 2. Ezüst ráhúzott lemezgömbös fülbevalók
