Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Gallina Zsolt–Varga Sándor: Újabb adatok a középkori Halasról. A településszerkezet alakulása
Újabb adatok a középkori Halasról 37 A térségben található települések lassan meginduló fejlődésének a tatárjárás vetett véget, amely során számos falu elpusztult, csekély lakosságuk pedig csaknem teljesen felmorzsolódott. Ehhez hasonló sorsra jutottak a Halas területén és környékén található falvak és tanyaszerü települések is. A középkori Halas kialakulása és a mezőváros virágzásának kezdete A tatárjárást követő időszak jelentős változást hozott az általunk vizsgált területen. Az egyik legfontosabb tényező, hogy a korábbi Bodrog, Csongrád és Fejér vármegyék perifériájához tartozó részekből kihasítva egy kisebb megyényi területet kaptak meg az 1246-ban újból befogadott kunok. Az egykoron a központi területekhez képest háttérbe szoruló Halas környéke hirtelen egy új egység része, sőt egyik központja lett. Ezt jól bizonyítják a Halas körül található gazdag, pogány kun temetkezések (Balota- szállás-Balotapuszta, Kunfehértó- Inoka, Kunfehértó-Debeák, Csólyos- puszta stb.), valamint a többségében a 14. század elején induló templom körüli temetők és települések sűrűsödése a mai település belterületén és annak környékén. A középkori Halas kialakulásával, szerkezetének vizsgálatával legutóbb Hatházi Gábor foglalkozott.10 A különböző forráscsoportok összevetésével egy a Csertánok uralma alatt kialakuló több települési magból (faluból) álló településszerkezetet vázolt fel (1. ábra). Véleménye szerint a környékre letelepített kunok először a tatárjárást túlélő magyar népességgel határos területeket szállták meg, majd a 14. század első felében. Halasi Köncsög ispán (comes Künchegele Halas) vezetésével a Csertán nemzetség fokozatosan kiterjesztette befolyását a szomszédos, korábban magyar kézben található, de a tatárjárás következtében részben elnéptelenedő falvakra, településekre. Hatházi feltételezése szerint az itt talált magyarokat önkényesen a saját szállásnépébe olvasztotta, ami több környékbeli magyar falu felszámolásával és a lakosság áttelepítésével járt együtt.11 Hatházi Gábor az így kiformálódó településszerkezet előképeként a dél-oroszországi kánok-nemzetségfők téli szállásait említi. Véleménye szerint a 14. században létező, három12 halasi résztelepülés egyikén a kunok nemzetségfői központja kereshető, míg a másik két, a központi részt körülvevő résztelepülés az önkényesen letelepített magyar szolgáltatók falvaiként született meg.13 (HATHÁZI2000, 6. kép)
