Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Néprajz - Ozsváth Gábor Dániel: „Viggáz Molnár az lelkedre” A szank-móriczgáti faragott kőpadelők üzenete
,Viggáz Molnár az lelkedre' 377 tét fölötte. A környék lakói által elhagyott malomra hamarosan a pusztulás vár, a becsület visszaszerzése nagyon nehézzé, szinte a lehetetlennel válik határossá. Az ily helyzetbe került malomtulajdonos sorsa megpecsételődik, hisz a helyhez kötött szélmalom megépítése jelentős gazdasági megterhelést, kötöttséget jelent. Egy vályog- vagy téglafalú szélmalom áttelepítése csak hatalmas további ráfordítással oldható meg, eladási értékét pedig az őrletők hiánya minimalizálja. A szank-móriczgáti Forczek-malom Miután a fentiekben a kőpadelők vizsgálatával a kor társadalmi, morális, gazdaságpolitikai megismerésére tettünk kísérletet, a továbbiakban a malom történetére utaló adatokat kívánunk bemutatni. A kőpadelők egyértelmű és megfellebbezhetetlen bizonyítékkal szolgálnak a malom építési idejére, építtetőire, épitőjére vonatkozóan. Építtette ,figniczki János” és „Pigniczki Ferencz"', az építés ideje 1868; építette: „Illés Istvány (...) tőb szegicsigekeF. A malom történetére vonatkozó, következő, konkrét adatunk a leltárkönyv bejegyzésében a gyűjtés helyére és az ajándékozó nevére utal, miszerint „Szank-Móriczgátpt.”-n „Forczek Zsigmond' ajándékaként kerültek a kiskunhalasi múzeumba. A történet-rekonstruálásában meg kellett vizsgálnunk, hogy a nevezett műtárgyak mily úton jutottak az ajándékozó birtokába. Kérdésünkre a kőpadelő adja meg a választ: az első műtárgy baloldali, a tulajdoni viszonyokat rögzítő kartusában, a második és a harmadik sor közé utólag bevésve „FORCEK JANOS'' neve szerepel. Kijelenthetjük, hogy Janó Ákos a malom utolsó tulajdonos családjától gyűjtötte a két értékes relikviát. A malom helyének meghatározása érdekében vizsgálatainkat a továbbiakban Móricz- gát-puszta birtokviszonyainak áttekintésével folytatjuk. A Forczek család nevével elsőként a szomszédos Jászszentlászló, egykori nevén Szentlászló 1879-ben készült birtokrészleti jegyzőkönyvében mint Móriczgátról bebíró, jelentős birtokokkal rendelkező családdal találkozhattunk17. Az ugyanazon évben készült kataszteri térképfelvétel Forczek János szentlászló- felsőszentgyörgyi tanyáján szárazmalmot jelölt18. A Kiskun Múzeum adattára őriz egy 1910 körül, archív fényképet a móriczgáti Forczek malomról.19 A továbbiakban a Forczek család móriczgáti malmával a Jászszentlászló-Ürgéshát dűlőben lévő Szücs-féle szélmalom történeténél találkozhattunk. A tanácsköztársaság bukása után ifj. Szűcs János (1914-1994) a Forczek család móriczgáti malmában cselédeskedett20. A leltárkönyv tanúsága szerint a tárgybéli szélmalom az 1940-es évekig szolgálta őrletőit. A közelmúltban omladozó palástjából még megdőlt fejfaként meredt az égnek a szebb időket megélt kisbálvány. Összegzés Az egykori szank-móriczgáti szélmalomban szolgált két, remekbe szabott, faragással ékített, míves kőpadelő múltunk csalhatatlan dokumentumaként állít emléket a Kiskunság szebb időket megélt malomiparának. Igen, dokumentuma a hajdani mesterek szakmaszeretetének, tárgy iránti alázatának, elhivatottságának, egy letűnt kor nehezen megvívott szabadságának, dicsőségének. Dokumentuma az alkotó kezek dicséretének, lenyomata egy történelmi kor népi társadalmának. Egy letűnt mesterség örök érvényű kánonját tárja képírással a mindenkori szemlélő elé. Hangsúlyozom, nem ünnepi darabról van szó; az ember természetes, önmaga és munkája, illetve mások iránti igényességéről tesznek tanúbizonyságot a tárgyalt használati tárgyak. A főmotivumok révén megvallott hitvallás, hódolat a mindennapi kenyérért Isten és Haza oltára előtt. Egyben morális üzenet is a mának, mely szerint alkotni csakis a jövőbe vetett hittel,
