Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Néprajz - Ozsváth Gábor Dániel: „Viggáz Molnár az lelkedre” A szank-móriczgáti faragott kőpadelők üzenete
.Viggáz Molnár az lelkedre” 375 Kánon, avagy a mű minősíti a mestert Miután kísérletet tettünk a malom gazdasági, társadalmi beágyazottságának, az építtetők, illetve a kiszolgált népesség erkölcsi, eszmei kötődésnek feltárására, a továbbiakban az alkotó mester egyéniségét, szakmai jártasságát kívánjuk megfejteni. A malomépítéshez magas fokú szaktudás, pontosság, ügyesség, anyagismeret szükséges. Esetünkben az készítő nevét az elsőként tárgyalt kőpadelő jobboldali kartusából tudhatjuk meg: „Illés Istvány Kíszítetetőb szegicsigekel", azaz Illés István készítette több segítségekkel. Látható, hogy a malomépítés egy szakavatott malomács vezetésével zajló, több ember és mesterség összehangolt munkáját feltételezi. A malmok karbantartásához, kisebb javításaihoz minden molnárnak magának kellett értenie, az építést azonban a mesterséget magas fokon űző faragómolnár-dinasztiák tagjai irányították. A reformkor idején zajlott az egykori kun puszták felosztása, így a megnövekvő kül- és belterületi lakosság ellátására egyre több malomra volt szükség. A fokozott elvárás következtében igényes munkájuk révén hamarosan szélmalomépítő családok sora emelkedett ki. A mesterség apáról fiúra szállt; a folyamatos munkát a jó hírnév, a szép megbízható pontos munka biztosította. Szalay Gyula kutatásaiból tudjuk, hogy korszakunkban Kiskunfélegyházán számos kiváló szélmalomépítő család emelkedett ki, akik a pontosan, megbízhatóan működő szélmalmaikban a kőpadelőt, illetve a hozzá tartozó oszlopokat míves faragással ékítették. Az ugyanezen kutatásainak eredményeit közzétevő névsorában találkozhattunk a móriczgáti malom építőjének, Illés Istvánnak a családjával is15. A Kiskun Múzeum gyűjteményében leledzik egy másik, az Illés család által készített faragott hímes kőpadelő is16. Illés István az általunk taglalt malom készítésével nem csupán a korabeli közönséget szolgálta ki a legmagasabb színvonalon, mélyítette tovább szakmai jó hírnevét, hanem - kánont alkotva -jelzett nekünk, kései utódoknak is. Illés István az anyag, a forma, a minőség, illetve a hímek tökéletes összhangja révén felelve meg a malom működtetése szabta feltételeknek, remekbe szabott munkája révén üzen. A mester magasra állította a mércét mindazok előtt, akik az ő és társai által készített malmokhoz utólag nyúlnak. Mindenekelőtt a műtárgy megértését, magas fokú szaktudást, illetve a legmesszebbmenőkig terjedő szakmai alázatot követeli meg. Rajtunk múlik csupán, hogy képesek vagyunk-e olvasni, megérteni azt, mit kívánunk felfogni az előttünk álló feladatból. Majd ezt követően el kell döntenünk, számba vennünk, képesek vagyunk-e másfél évszázad távlatából is kiszolgálni az egykori mestert? Méltók vagyunk-e hozzá? Van-e bennünk elég hit, elhivatottság és alázat, meg tudunk-e állni emelt fővel majd az egykori alkotó emléke előtt? Az erkölcsi üzenet A molnárok huncutságáról, csalafintaságáról számos anekdota, kitalált vagy valós történet maradt fenn a nép ajkán napjainkig. Minden bizonyság szerint a hasonló mendemondáknak elejét veendő, a molnár számára a kísértés elkerülését szolgálja az első kőpadelő jobboldali karmsában olvasható figyelmeztetés: „ViggazMolnár az / lelkedre mert ít ha lopsz/ innét ki kopsz/ de miggá / mars". A szöveg értelmezése kapcsán nyilvánvalóvá válik, hogy esetünkben a malmot nem az építtető család működtette, hanem szándék szerint fogadott vagy bérlő molnárra kívánták bízni. Más forrásokból is tudjuk, hogy a tizenkilencedik század második felében számos malmot építtettek befektetési célra, bérbeadás vagy fogadott molnár által működtetve. A vésetben ily módon a leendő molnár munkaköri leírásával, a vele szemben támasztott követelményekkel állunk szemben. A kiszolgált népesség szemszögéből mustrálva e feliratot, tá- gabb értelemben megfogalmazódó intelemként is értelmezhetjük: miszerint azon malmot, amelyben az ellátott lakosság csalatkozik, nem kap megfelelő kiszolgálást, esetleg mértéktelenül túlvámolják, az őrletők elhagyják. A kuncsaftok mondanak visszavonhatatlan, súlyos ítéle-
