Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Néprajz - Ozsváth Gábor Dániel: „Viggáz Molnár az lelkedre” A szank-móriczgáti faragott kőpadelők üzenete
.Viggáz Molnár az lelkedre” 373 vábbfejlődését követve a faragás azok fa alkatrészeire került át. E tekintetben különösen kedvelt felület a lisztelőnyílás környéke, ahol a liszt napvilágot lát. Egyben míves kialakítás, gondos megmunkálás jellemzi az összes szerkezeti elemet is. Az alkalmazott motívumok a nép dí- szitésvilágából fakadnak, üzenetük a tulajdonjegyeket, illetve továbbra is a kenyér, a liszt szentségét emeli ki.9 A hagyományos, természeti energiákkal működtetett malmok kedvelt, kiterjedt méretű díszítési felülete a kőpadelő; a száraz- és vízimalmok, illetve a felülhajtós szélmalmok esetében találkozhatunk e szerkezeti elemmel. A motívumkincs tovább bővült: megjelentek a kígyó, a kereszt, a hal, a forgórozetta, továbbá a tulajdonosi, földesúri, települési címerek is10. Mindenképpen fontosnak tartom e fórumon is felhívni a figyelmet a Kárpát-medence legkorábbi, Torockón (Erdély) máig működőképes állapotban fennálló, datált (1752), főúri cimerrel díszített patakmalmára. Középen körbe szerkesztve a Torotzkai család címere (ekepapucs, csorosz- lya és búzakalász); a felirata: „CURA VITEDIFICARIHANC MOLAM/EUSTRISSIMA DNA KLARA TOROTZKAI / ANNO 1752 DIEBUS 9 BRIS/SUB H...(?) / INSTRUCT A PER MREM GREGORIUM KIS. Kiskunfélegyháza város címerével (koronával ékesített pajzs közepén kun vitéz) díszítette Késik András 1852-ben a karjain elkészült tizedik szélmalmát, ezáltal is jelezve, hogy mily lét- fontosságú a táj népének a malom. Nemzeti és vallási jelképek a reformkori faragómolnárok motívumaiban A nemzeti jelképek A tizenkilencedik század elején a népművészet és a magas művészetek mintakincse egymás felé fordult: mindkettő a nemzeti összetartozás, az önazonosság-keresés jegyében nyitott a másik irányába. A népművészet elemei az idő tájt nyertek egyre nagyobb elismertséget, jelentek meg az ünnepi népművészeti tárgyak, a tisztaszobák a polgári otthonokban, a népviseleti darabok a báltermekben, szalonokban. Ugyanazon időszakban a népművészet motívum- és szimbólumvilágába egyre szorosabban szervültek be a nemzeti jelképek, mint az országcímer illetve a korona12. Tárgyunkban viszonylag korán, 1843-ban készült az a Kiskun Múzeumban őrzött kőpadelő, amelyen a faragó központi helyen oroszlánok által közrefogott országcímert, fölötte a szent magyar koronával faragott meg. E jelképek a népművészetben általában az ünnepi eszközökön tűntek fel; a népi ipar építményeiben való alkalmazásuk a nemzeti összetartozás, a nemzetben gondolkodás megerősödését jelentették. Az elnyomatásban való összezárásnak, a vélemény nyílt vállalásának jelképévé váltak. Ez érhető tetten a Szendrey Zsigmond által felidézett a kiskunhalasi szó15. 1843-ben készült, oroszlánok által közrefogott, koronás magyar országcímerrel díszített kőpadelő. Kiskun Múzeum. 16. Az egykori Pajkos-Szabó-féle szélmalom címeres kőpadja 1860. Kiskun Múzeum. Kis László felvétele
