Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Néprajz - Szondi Miklós: Az írástudó alföldi juhászok hagyatéka. A kiskunhalasi rováspálcák 1802-ből
Az írástudó alföldi juhászok hagyatéka 355 Az F betűt Sebestyén így írja: ® , ellenben a 14. pálcán szögletes vonallal látható: 0 ,sha belerajzoljuk a rovó által kifelejtett belső keresztet, akkor helyesen így néz ki: $ . Itt nem csak arról lehet szó, hogy szögletesen könnyebb betűt vésni, hiszen az íves betüformákra számtalan példát láthatunk a pálcákon. Az I betűt Sebestyén kétféleképpen adja meg: f , t ■ A kettős segédvonallal áthúzottat egyik esetben sem találni a pálcákon. Az egy segédvonallal, vízszintesen áthúzottal szemben pedig a pálcákon csakis ferde segédvonallal (f ) fordulnak elő ezek a betűk, sőt az 1. pálcán a rovás J betűre hasonlítóan így: 1 . (Az I és a D betű hasonlósága miatt néztem meg a D betű használatát. Annak áthúzását Sebestyén szintén vízszintesen jelöli és a pálcákon (az I betűtől eltérően) Sebestyénnel teljesen megegyezően van áthúzva a D betű mindegyike.) A GY betűt Sebestyén szintén két formában adja meg: ^ , t. (Ezek közül a jobbra lógó kettős áthúzású GY betű az 1501-es Csíkszentmártoni rovásemlékünkből ismeretes, úgy mint ennek a tükörképe, az I betűnél szereplő balra lógó kettős áthúzású I betű is.) Ezzel szemben a GY betű aló. pálcán található, mely egyik Sebesty én-félére sem hasonlít, mert annak balra lógó segédvonalai vannak: f (úgy mint Sebestyénnél az egyik I betű). A legfőbb különbséget azonban abban látom, hogy a pálcákon nem tesznek különbséget a rövid- és hosszú magánhangzók között, azokra egyféle jelük van: 1,3, f , D , K , M, S ■ Ezzel szemben Sebestyén ábc-jében már külön jel van az A és A hangra: i, i . Mint ismeretes, minél régebbi rovásszöveggel van dolgunk, abban annál kevesebb magánhangzót találhatunk. Ebből az következik, hogy a pálcák szövegei idősebbek, mint a Sebestyén Gyula által összegyűjtött ábc. Betűösszerovásokra 13 példa van a pálcákon: VA - TI nyolcszor (2., 2., 3., 4., 5., 7., 13., 16. pálca); SA-^\ egyszer a 2. pálcán; RA -TH kétszer (5., 6 pálca); az ÖT-X és az RT - H egyszer-egyszer a 9-es pálcán. Ezekről Madarassy ezt írja: „A betűösszerovásokban viszont megtalálhatjuk a 18. században már ösmert csíkszentmiklósi, valamint a csak 1913-ban fölfedezett konstantinápolyi hiteles emlékek néhány összerótt jegyét.” Ennek a mondatnak abban van az érdekessége, hogy már megint sugallni akar valamit azzal, hogy a konstantinápolyi emlék fölfedezésének időpontját hangsúlyozza. Arra utal ezzel, mintha az abban használt összero- vásokat csakis az tudná alkalmazni, aki 1913 után faragta ezeket a botokat. Mintha az írás természetességéből nem következne az, hogy az R betűre rárójjuk a T betű segédvonalát: 4H, mint ahogy azt a jelzett emlékben is tették. A rováspálcákon a szavakat pontok választják el. Figyelembe véve a nyelvújítás előtti írásmódot, így külön szavaknak számít pl.: a mit, meg élhettek, ki ássuk, ugyanakkor egybeírás történt a „megfogja bánni” szóösszetételben. Magam, így 157 szót számoltam meg, melyekben 129 E ill. É hang van. A hangugratás lehetősége jól kihasználtatott, hiszen ezekből 91 esetben elhagyatott ezen magánhangzók valamelyike, ami bizony 71%-os nagyon jó eredmény. Még jobbnak minősíthető ez az arány, ha megnézzük, hogy a szavak elején lévő - egyébként elhagyható - E ill. É betű kiírásához szinte ragaszkodás látható, hiszen a 23 esetből 19 helyen meghagyták azt, ugyanakkor a szavak végén is - ahol nem szabadott volna -, elhagyattak E betűk, pl. Te, Ne, Se. Tehát összességében a pálcákon a nagyarányú hangugratás a jellemző, amire azt írni - mint ahogy ezt Madarassy tette -, hogy „az E magánhangzó ugratása szerfölött nagy ingadozást mutat”, erős túlzást jelent. Ennek ellenére mégis, ezzel ellenkező tartalmú mondatrésszel folytatja: „általában megállapítható, hogy a rováspálcáink betűsorai tökéletes rovásírás-ösmerettel és kevés hibával készültek.” A hibákat összegezve láthatjuk, hogy 9 helyen van hiányosan leírt betű, s egy esetben sorrendcsere történt, de ezek egyszerű figyelmetlenségből vagy kapkodásból adódhattak. Erről Madarassy így ír: „s ami hiba előfordul, az sem fogyatékos tudásra, hanem sietésre, vagy késhi-
