Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Tóth Ferenc: Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre
Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre 315 összeomlottunk, így aztán sajnos nem jutottunk tovább. Később kiderült, hogy a döntetlen is kevés lett volna, hiszen a BVSC-Pécs mérkőzés akkor kezdődött, amikor a mienk Békésen befejeződött. Gondolom nem meglepő, hogy a pesti meccsen olyan eredmény született, ami mindkét csapatnak a biztos továbbjutást jelentette. Örökké emlékezni fogok még a 2000 őszén hazai pályán, mintegy 1000 néző előtt lejátszott Gyula elleni bajnokira is, amikor Kasza három góljával győztünk 3-1-re a kimagasló tudású vendégek ellen. Többek között ennek köszönhetően feljutottunk az NB II-be, ahol — költségvetésünknek megfelelően - megálltuk a helyünket. 2002 őszén valami hihetetlen balszerencse üldözött bennünket, meccsek sorozatát buktuk el 1-0-ra. Év végén kiderült, hogy a klub anyagi helyzete kilátástalan, a város vezetése részéről nem éreztem igazán a segítő szándékot, ezért kiszálltam a fociból. Bár továbbra is tagja vagyok a vezetőségnek, ez inkább csak formalitás.- Család?- Annyi lakodalmat rendeztem Sóstón, hogy eldöntöttem: nekem ilyen nem lesz! Persze nagy tisztelője voltam mindig a női nemnek, élettársi kapcsolatomból született Luca lányom 1996-ban. Még azt is tudom, hogy este 9 körül, mivel akkor éppen a foci EB angol-német elődöntőjét néztem a tévében.” Mikor kinyomtatva kezébe adtam a készülő írást, alig olvasta el, rögtön tiltakozott:- Nem lesz így jó, át kell írni!- Nem pontos?- De, minden igaz, mégsem jó így. Átírtam. 2003 karácsonya előtt adtam át neki az új változatot. Szilveszter előtt beszéltünk telefonon. Mondta, hogy rendben az anyag, de egy-két dolgot még másként gondolt. Jó, mondtam, január elején kereslek. De az élet másként rendezte a dolgok menetét. Január 2-án reggel tudtam meg Keresztúri Feritől, hogy hajnalban Pók meghalt. Nem akartam elhinni. Egy órával később már Harkai Petivel ott álltunk a háza udvarán. Csak egy homokkal felitatott hatalmas vérfolt, mintegy másfél méterre a ház falától, emlékeztetett a tragédiára. A hivatalos vizsgálat balesetet állapított meg. Állítólag a hirtelen felugró cukorszint miatt beállt kómaszerü állapotban kiesett az emeleti ablakból, és az esés következtében beütötte a fejét a betonba. Ilyen kegyetlen sors jutott Gulyás (Pók) Józsefnek, aki mind az életével, mind a halálával számos megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. Józsi 2004. január 2-án (pénteken) hajnalban halt meg. Szombat délután barátai, volt kollégái, ismerősei, rokonai csendes megemlékezést tartottak nemrégen vásárolt, akkor is felújítás alatt álló, KJSZ-telepi lakása előtt. Gyertyát gyújtottak, rövid beszédek hangzottak el, és rengeteg virágot helyeztek el a kerítés mellett. Józsi bekeretezett, gyászvonalas arcképe mellett egy futballabda állt a központi helyen. 100-120 fő vett részt a tiszteletadáson, a parkoló személy- gépkocsik kisebb úttorlaszt képeztek. Az arckép és a labda napokig ott maradt még a virágcsokrok között, senki nem nyúlt hozzájuk. A temetés két héttel később volt Jászszentlászlón. Feltételezem, hogy azért tették szombatra, mert nem akarták, hogy munkahelyi elfoglaltság miatt bárkinek is távol kelljen maradni. Hideg, januári idő volt, bokáig érő hó. Fél órával a szertartás megkezdése előtt érkeztünk a temetőbe. Mintegy 20 méterre a ravatalozótól lett helyem, előttem több sorban álltak az emberek. Fél szemmel végig figyeltem a bejáratot. Már javában zajlott a szertartás, amikor még folyamatosan érkeztek. Úgy saccoltam, hogy jó ezerötszázas a tömeg. Később a Halas TV tudósításban meglepődve hallottam, hogy 400 főről beszélnek. Nem hinném, hogy a jászszentlászlói köztemetőben valaha is egyszerre volt ennyi ember. A koporsó földbe helyezése után még kb. másfél óráig 4 férfi kiskocsival és kézben hordta ki a koszorúkat és csokrokat. A szomszédos 3-4 sirra
