Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Nyári Diána–Rosta Szabolcs: Középkori szántás a homok alatt. Előzetes jelentés Kiskunhalas határából
Középkori szántás a homok alatt 29 mető is őrzi, ahol a temető déli és keleti részén a 2 méter mély sírok felett 80-90 cm vastag homokréteg halmozódott fel. Az avar sírok egy része az egykori talajban, más része pedig már a homokban található, ami arra utal, hogy a temető telepítésének megkezdését követően és annak használata, tehát a Kr.u. 8. század folyamán is homoktömegek lendültek mozgásba (LÖKI - SCHWEITZER 2001, NYÁRI - KISS 2005 a, b). Szentkirályon Pálóczi Horváth András munkája több késő középkori réteget hozott napvilágra, melyek alatt szarmata árokrendszer terült el. A szarmata árok és a középkori kultúrréteg közötti betöltődésben lévő homokos csíkok kisebb homokbefuvások nyomai lehettek, tehát a homok mozgása ezen a területen a szarmaták eltűnése után, a Kr.u. 5-6. és a 13. század közötti időszakban lehetett (PÁLÓCZI HORVÁTH 1976). Közel 1 méter vastagságú futóhomok borította be a Kecskeméten előkerült, 12-13. századi leleteket, amelyek állapota azt mutatja, hogy a homokmozgás a 13. században, vagy azt követően lehetett. (NYÁRI - KISS 2005 a, b). Csengele melletti régészeti ásatáson középkori templom maradványai, valamint különböző sírok kerültek elő, illetve egy kun vezéri sír. Mivel a kunok nagyállattartó nép voltak, nyílt legelőterületekre volt szükségük. A legeltetett állatok taposása és a kun települések kialakulása viszont lehetőséget adott a futóhomok mozgások kialakulására, homoklepel képződésére. Ezt bizonyítja az előkerült kun vezéri sír is és a kun település környezetében kimutatott lepelhomok előfordulások. A futóhomokba ágyazott kun régészeti leletek azt mutatják, hogy a homokmozgás a kun településekkel egykorú, tehát itt a 13. század második felében történt (HORVÁTH 2001, KISS - NYÁRI - SIPOS 2006, 2008). Természettudománnyal a homok nyomában A Kiskunság a Kárpát-medence legszárazabb vidéke, s mint ilyen, a legérzékenyebb a klíma változásaira és az emberi hatásokra. Mind a klíma módosulása, mind pedig antropogén hatás következtében megindulhat és megindulhatott a futóhomok mozgása. Célzottan a Kiskunság területén az elmúlt években indult be nagyszabású természettudományos kutatás, mely kifejezetten a homokhátság geomorfológiáját, a futóhomok történeti korokban történő mozgását, annak okait és hatását vizsgálja. A Duna-Tisza közén több olyan régészeti lelőhely elemezése történt meg, ahol régészeti jelenségeket tartalmazó réteg felett futóhomok-mozgásra utaló homokrétegek voltak. A futóhomok mozgások korát a régészeti lelőhelyek, leletek segítségével, illetve optikai lumineszcens (OSL), valamint C14-es kormeghatározás segítségével adtuk meg. (KISS - NYÁRI - SIPOS 2006 KNIPL - WICKER - NYÁRI - KISS 2007, NYÁRI - KISS 2005 a, NYÁRI - KISS - SIPOS - KNIPL - WICKER. 2006, NYÁRI - KISS - SIPOS 2007, NYÁRI - ROSTA - KISS 2007, NYÁRI - KISS - ROSTA - SIPOS - GEIGER 2008, NYÁRI - KNIPL 2009, NYÁRI - KISS - KNIPL 2009). Kiskunhalason a geomorfológiai, OSL és régészeti eredmények felhasználásával részleges környezeti rekonstrukció készült. A rétegek 3 dimenziós modellje segítségével lehetőség nyílt arra, hogy a terület morfológiai változásait nyomon kövessük. A Kr.e. 9. századig egy 122-124 m tengerszint feletti magasságú szélbarázda volt az ásatás területén, melynek felszínén vastag talaj formálódott a holocén elején (2a. ábra). Ezután a számtalan futóhomok mozgás következtében egy talajkezdeményekkel megszakított 30-180 cm vastag homokréteg rakódott le az egykori paleotalaj felszínére (2b. ábra). Az első futóhomok-mozgás az Kr.e. 9. században volt (OSL: 2914±316 év), amikor egy vékony homoklepel a szélbarázda legmélyebben fekvő részét borította be. Ez a homokmozgás a szubboreális fázisnak felel meg, amely hűvös és nedves volt (lárainé K. M. 1966, 1969), tehát klimatikus okok miatt ekkor ezen a területen nem indulhatott meg a futóhomok-mozgása. A régészeti kutatásokból, azonban tudjuk, hogy a terület a késői bronzkor idején sűrűn lakott volt
