Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Nyári Diána–Rosta Szabolcs: Középkori szántás a homok alatt. Előzetes jelentés Kiskunhalas határából
28 Nyári Diána - Rosta Szabolcs (OSL) módszerrel történt kormeghatározás mintaszelvényeinkben. Ennek során a homokmozgások időpontjait kaptuk meg. A területen a legújabb kor, a kora újkor, a kései középkor, az Árpád-kor és a szarmata korszak régészeti jelenségeit lehetett elkülöníteni. Minden jelenség közül legmarkánsabban a Kr.u. 13-14. század fordulójához köthető, a felület nagyobb részén jelenlévő, általában 15-25 cm vastagságú réteg (és azt fedő járószint) mutatkozott. Ehhez köthető a feltárás legfontosabb eredménye is, a terület közepén közel 60 m hosszan követhető késő Árpád-kori szántás. A Kiskunsági Homokhátság ökológiai képe a középkori források tükrében Az egykori táj képére utaló írott források sorából kiemelkednek a homokvidékre utaló leírások. A terület arculatát a homok határozhatta meg, már igen korán erdőtlen, sivár homokpuszta lehetett a Duna-Tisza közi hátság területe. Ennek kapcsán Anonymus leírása a legközismertebb forrás, melyben több helyen szerepel az Alpár homokja, Homokvidék kifejezés (SRHI. 54, 57,71,81,84; KRISTÓ 1995. 299,302,313,321,323). Szarka József összegyűjtötte a homokra utaló középkori forrásokat, melyek általában a vizsgált terület peremvidékéről, szomszédos területeiről szólnak, de illeszthetőek a Kiskunság egészének földrajzi helyzetére. Hornoknak nevezi a területet Nána comes végrendelete (GYÖRFFY 1. 897; BLAZOVICH 1985. 46). A Homok tájelnevezés szerepel a 14. századi krónikakompozícióban is, amikor Kapolcs kun vezér 1091-es magyarországi hadjáratát írja le: „Azután Thocoydnál átkelt a Tiszán és seregét három csapatra osztotta. Két csapatot a Homok feldúlására szánt, egyet pedig a Tisza környékének kifosztására küldött ” (SRH 1.412; BELLUS 1986 170). A magyar Homogshag név a területre 1579-ben tűnik fel írott forrásokban (KRISTÓ 2003 39). A területen az általános Homok, Homokvidék elnevezésen túl, egyes dombok, határrészek elnevezésében is gyakori a homok elnevezés. Ilyenek az 1055-ös tihanyi oklevélben az Eleuui humuk, Bábu humca, fekete kumuc, fuegnes humuc, cues humuc nevek. (GYÖRFFY 1956 407-408). Az 1267-es pápai birtokösszeíró oklevélben is számon tartják a tihanyi apátság Kolon birtokát a homokvidéken (GYÖRFFY 1956 410). A középkori Fejér megye területén, a Kiskunlacházától északra található Daj (Majosháza) határában 1300-ban szerepel egy Humukheg nevű határpont (GYÖRFFY II. 422). A mai Homokmégy határában található Halom falu mellett, a szekszárdi apátság birtokait leíró oklevélben szerepel egy Narashomok nevű határpont is (GYÖRFFY II. 424). Az 1359-es ágasegyházi határjáró oklevélben is hasonló táj képe tárul elénk. Cegléd 1368-as határjáró oklevelében a Zaarhomok és Hoziuhomok kifejezések utalnak a homokbuckákra, melyek közül a Szárhomok 1465-ben és 1505-ben is szerepel határjárásban (TARI 1995 176, 178-179). Összegezve a homokra, homokvidékre utaló adatokat, elmondhatjuk, hogy a források szerint a Duna-Tisza közi Hátság arculatában már az Árpád-kortól a homokpusztaság volt az uralkodó táj elem. Homokmozgások és a régészet Már korábbi kiskunsági feltárások is szembesültek a történeti idők homokmozgásainak nyomaival. Bronzkori leletek kerültek elő Kecskemét-Borbás valamint Lajosmizse területén olyan rétegekből, melyet 70-100 cm illetve 30-35 cm vastag homokréteg borított be (NYÁRI — KISS 2005 a, b). Avar kori homokmozgás nyomait egy Kecskeméttől délkeletre feltárt avar te
