Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Wicker Erika: Szarmata falu a Tompa-elkerülő úton. Visszaemlékezés egy régi ásatásra
26 Wicker Erika 12. kép: A tompái csapat sét, ezért kénytelenek voltunk a helyszínen hagyni, tudva, hogy rövidesen végleg áldozatául esik az építkezésnek. A mai napig is, ha a tompái ásatásra gondolok, legelőször ez a kemence jelenik meg előttem: ez volt az, amitől utoljára „búcsúztam” el az ásatás befejeztével. A feltárás közös munka. Eredményeit, sikereit az objektív körülményeken (pénzügyi háttér, határidő) túl az ásatáson részt vevő munkatársak is nagymértékben befolyásolják. Tompán szerencsém volt. A halasi gimnazisták — azzal együtt, hogy a korai lefekvés és a korai felkelés kérdésében nemigen egyezett a véleményünk -, igen jó választásnak bizonyultak, egyikük, Mészáros Mónika pedig azóta diplomás régész lett. S Tompán alakult ki az a háromfős team, mely azután hosszú évekig folyamatosan segítette, és lényegében a mai napig segíti munkámat: Kustár Rozália ma már a kalocsai múzeum régésze, Sultis László előbb a bajai múzeum restaurátora volt, egy ideje a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa és Huszár Ambrus, aki több megyében is részt vesz ásatások lebonyolításában. Remek csapat volt! Külön köszönettel tartozom Tompa akkori polgármesterének, Lengyelné László Veronikának azért, hogy az Idősek Otthonában szálláslehetőséget biztosított nekünk. Ez is alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a tompái ásatás minden résztvevő számára maradandó és kedves emlék lett. A régész azonban nem teheti meg, hogy emlékként gondoljon a Tompa-elkerülő úti szarmata településre. Hiszen adós maradtam még az ásatás teljes, részletes feldolgozásával és közlésével. Terveim szerint rövidesen erre is sor kerül majd.
