Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Wicker Erika: Szarmata falu a Tompa-elkerülő úton. Visszaemlékezés egy régi ásatásra
20 Wicker Erika lentkezésének szintjéig. Ekkor a terület készen áll a tényleges feltárásra: a jól kirajzolódó egykori objektumok: házak, gödrök, árkok, sírok kibontására. Az objektumok feltárása és dokumentálása Innentől kezdve a munka már csak az egyes foltokon belül, a betöltött föld kitermelésével történik. Ennek során lényegében pontosan visszaállítjuk az egykori beásást, ügyelve arra is, hogy minden lelet lehetőség szerint a helyén maradjon. Az előkerült obj ektumok - általában a feltárás sorrendj ében - sorszámot kapnak. Ez a szám szerepel a többnyire 1:10 arányú rajzukon, régebben fekete-fehér és színes diás, ma már digitális fotóikon, s a belőlük előkerült tárgyak csomagolásán is, hogy a későbbi keveredéseket elkerüljük. Ha a feltárás befejeződött, s elkészült a terület 1:100 méretarányú térképe is, a régész elvonulhat, s átadhatja a területet az útépítőknek. Hamarosan aszfalt kerül az egykori települések fölé, hiszen a földbe ásott házak, gödrök, árkok maradványai semmilyen módon nem őrizhetők meg, csak az ásatási dokumentációban. Ez történt Tompán is. így ma már a helyszínen semmi sem utal arra, hogy az elkerülő úton, valahol a jelenlegi üzemanyagtöltő állomás környékén több mint másfél ezer évvel ezelőtt egy nagy kiterjedésű település volt az otthona azoknak az embereknek, akik a szarmaták réges-rég eltűnt népéhez tartoztak. A tompái szarmata falu bizonyára több 10 ezer m2 nagyságú területéből mindössze 2000 m2-t tárhattunk fel: ezt a 110 m hosszú, 18 m széles sávot veszélyeztette ugyanis az útépítés, mert itt nem feltölteni, hanem legyalulni kellett a felszínt. Ez azt jelenti, hogy az elkerülő út 3,400 — 3,510 km-es szakasza előtt és után, és természetesen mindkét oldalon még a földben rejtőzik az az 1700-1800 éves település, melyből egyelőre csak 2 házat, 6 szabadtéri kemencét, 52 szemetes- és vermesgödröt, egy négyszögletes, kisebb karámot, nagyobb karám részletét és 9 kerítőárok kisebb-nagyobb szakaszát ismeijük. Az árkok A feltárt sáv felét, éppen középtájon sűrűn szabdalták különféle mélységű és szélességű árkok. Ezek közül az egyik több mint 5 méter széles volt, a többi változó, 0,6-1,5 m szélességű. Néhányuk egyenes vonalú, mások íveltek, s olykor keresztezték egymást. Mélységük és metszetük formája is különbözött. Utóbbiakból az olvasható ki, hogy egyes árkok csak egyszerű árok—sáncos kerítőfunkciót láttak el, másokba viszont cölöpöket állítottak. Ezek az árkok nem egyidőben készültek. A terület megnyesésekor ugyanis pontosan látható a betöltött föld alapján, hogy az egymást keresztező objektumok közül melyiket ásták korábban, melyiket később, akkor, amikor az előzőnek esetleg már semmilyen felszíni nyoma nem volt. Sajnos, a feltárható területbe csak igen kis szakaszuk esett, így egykori funkciójukat pontosan nem tudtuk megállapítani. Annyi azonban bizonyos, hogy az árkokkal szabdalt területet egyben állattartás céljaira is használták: emberi lakásra alkalmas épületek nyomai ezen a középső részen nem kerültek elő. A karámok Bár szélességéből csak alig 2-3 m-t tárhattunk fel, biztosan karámként szolgált az a 45 m hosszú, téglalapot formázó árok, melyet a feltárt sáv közepén, a korábbi árkokra ástak. Méreteinél fogva nagyobb állatok közös tartására szolgált. Hogy az állatállomány mennyisége, összetétele változott-e meg, nem tudjuk, talán a falu más helyét jelölték ki később nagyállattartás céljaira. Amikor ugyanis a nagy karámnak már felszíni nyomai sem igen voltak, egy kisebb, 10x9 m-es, lekerekített sarkú, ívelt oldalú karámot építettek ide, részben a nagy karám egykori árkára
