Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Légrády Andor: 1848–1849 Soltvadkerten
HALASI MÚZEUM 3. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 135. évfordulójára 175 1848-1849 Soltvadkerten Légrády Andor Soltvadkert 1848-49-cs történelméről ismereteink eléggé hiányosak. Az egyetlen eddig megírt helytörténeti monográfia is csak összefoglaló szinten, röviden tárgyalja ezt az időszakot. írásommal arra törekszem, hogy a különböző forrásokban fellelhető a témámhoz kapcsolódó adatokat, információkat egy nagy összefüggő egésszé állítsam össze. 1848. március 15-én Pesten kitört a forradalom. A változások híre először a nagyobb városokba, településekbe, végül az ország legeldugottabb falvaiba is eljutott. A márciusi események legkorábban, májusban éreztették hatásukat vidékünkön. Három nappal a forradalom kitörése után, március 18-án az országgyűlés többek között elfogadta, és törvénybe iktatta a jobbágyfelszabadítást. A jobbágyfelszabadító törvény alapján rövid idő alatt kimutatások készültek minden helységről, így Vadkertről is, hogy mennyi föld illeti ajobbágyokat az úrbéri törvény alapján, és mennyi földet használ ténylegesen a falu. Ezt a községet illetően 1848. május 12-én Horváth György mérnök számította ki Kecskeméten.1 1. táblázat. Vadkert úrbéres földkimutatása, 1848 Szántóföld 15 telek után 28 holddal 420 hold Kukoricaföld 140 hold Kaszáló 15 telek után 12 holddal 180 hold Leqelő 15 telek után 30 holddal 450 hold 338 zsellér 42 eqész 2/8 telket tesz 30 holddal 1267 hold Faiskola és aqyaqkihordó hely 20 hold Izraelita temető 2 hold Összesen: 2479 hold Forrás: Nagy-Pál István 1976. 69. 2. táblázat. Vadkerti községi és úrbéri birtokok, 1848 Szántó és kukoricaföld 576 hold 411 néqyszöqöl Kaszáló 189 hold 840 néqyszöqöl Leqelő és kivételezett 1833 hold 425 néqyszöqöl Beltelek és utcák 258 hold 975 néqyszöqöl Kenderföldek 97 hold 11 néqyszöqöl Dézsmaszőlő 1389 hold 865 néqyszöqöl Temetők 16 hold 28 néqyszöqöl Közkutak 107 hold 385 néqyszöqöl Összesen: 4468 hold 340 néqyszöqöl Forrás: Nagy-Pál István 1976. 70. A jobbágykérdés Soltvadkerten nem volt egyértelmű. Az 1740-es évektől újra telepített faluba német (sváb), majd szlovák (tót) és magyar telepesek érkeztek a jobb élet reményében. Ez több hullámban és több településről történt. A határon túlról Báden-Württembergből, belföldről pedig a Felvidékről és belső vándorlással a szomszéd falvakból.2 1748-ban a közös protestáns imaházat a kalocsai érsek parancsára lerombolták, ezért sok református elhagyta Vadkertet. Orczy Lőrinc, a falu földesura, mikor megtudta a szörnyű hírt elrendelte, hogy „mindazok
