Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Ádám András: A kiskunhalasi temetkezési egyletek története
A kiskunhalasi temetkezési egyletek története 119 ben korábban nem részesültek. Őket „osztályosoknak” nevezték, tehát ők voltak azok, akik a majd befolyó pénzből, arányos osztályrészt kapnak. Begyűjtötték a kiskönyveket, mindegyikbe bejegyezték, osztályos, vagy nem osztályos a tulajdonosa. Vári Szabó István 1863. december 7-én benyújtja számadásait, és mivel időközben Halas város főjegyzője lett, lemond megbízatásáról, kijelentve azt, hogy munkájáért semmi fizetést nem kíván. Hosszadalmas küzdelem, pereskedés után az első, „Sipos-féle” Egyesület 357 ft követeléséből 75 ft, 3 kr folyt be. A perköltségek levonása után 3 ft, 32 kr maradt. Ez lett volna a 179 osztályos tag között szétosztható! A pénzt letétbe téve, a bizottság kimondta az egyesület végleges megszűnését. Az Öröklő és Tőkét Alapító Temetkezési Egylet estében 1543 ft 50 kr. összegből 488 forintot lehetett behajtani. Ennyit tudott Nyári János ügyvéd - Vári Szabó István utóda - szétosztani, 224 osztályos tag között. Még az akkori értékviszonyokat tekintve sem nevezhető jelentékeny összegne.k Az eljárások, a további kintlévőségek megnyeréséért, még egy ideig folytak, érdemi eredmény nélkül. „Mert az illető adósok oly vagyontalanok, hogy nem lehetett tőlök egy krajcárt is behajtani”. A belügyminiszter végül, 1875. szeptember 15-én kelt levelével Szilády Móric keresetét elutasította, és az egyesületeket hivatalosan is megszűntnek nyilvánította.39 Láthatjuk, Szilády Móric követelése erősen túlzott volt, de általa az egyesületek kiemelőd- tek a feledésből. Az akkor még megtalálható iratok számba véve, leltározva Kiskunhalas város irattárába kerültek. így megismerhetjük céljukat, munkájukat, megtudhatjuk, kik azok, akik a másokért érzett felelősség és szolidaritás eszmeiségétől vezéreltetve, szervezték, vezették, vagy hűséges kitartással, pontos fizetéssel, egyszerű tagokként segítették. Sok köztiszteletben álló közéleti személyt találhatunk közöttük, mint például Sipos Sándor, előbb második aljegyző, majd főjegyző,40 Spühler Vilmos szintén második aljegyző, főjegyző majd főbíró, id. Gózon Imre főbíró, id. Szuper József, második aljegyző,41 Thorma Mihály, Bikády László, Besnyei Zsigmond, tanácsnokok,43 Hetessy Dániel, tanító, később iskolaigazgató, Vári Szabó János, orvos és felesége Thorma Julianna,43 Frölich Mihály plébános, T. Németh Ferenc professzor.44 Most, amikor megemlékezünk a 160 évvel ezelőtt munkálkodókról, fejet kell hajtanunk előttük, mert szándékuk tiszta és jó volt. Ne az utótörténet huzavonáit, áldatlan pereskedéseit lássuk, hanem az aktív működés időszakának, eredményeit. Nevezetesen, hogy mintegy 1800-1900 főt, Halas város akkori, 12000 fő körüli lakosságának,45több mint 15 %-át tudta mozgósítani az egymáson való segítés eszméjének, valamint hogy, rövid néhány éves fennállása alatt, a két egyesület mintegy 420 családnak nyújtott gyászában segédkezet.46 Összefoglaló A reformkorban újjászülető egyleti mozgalom Kiskunhalason is éreztette hatását. Két önsegélyező temetkezési egyesület alakult, 1843-ban illetve 1846-ban, és működött, 1849 végéig. A temetkezési egyletek célja általában a tagok halálakor a családnak anyagi segítséget nyújtani. Az első egylet lényegében ennek megfelelően működött, de a második, az Öröklő és Tőkét Alapító Temetkezési Egylet emellett kisebb kölcsönök nyújtását is céljául tűzte ki. Belépéskor, egyszeri belépési díjat, alaptőke-hozzájárulást fizettek, továbbá minden tag eltemetésére egy meghatározott összeget. Az első egylet esetében ez végig 13 krajcár volt, az Öröklő Egyesületnél kezdetben 13, később 10, végül 8 krajcár volt. Ha egy tag elhalálozott, 125 váltóforintot fizettek ki a hozzátartozónak, örökösnek.
