Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Káposzta Lajos ifj.: Vadkert község a 19. század idején. Tallózás az evangélikus gyülekezet irattárának anyagaiból
HALASI MÚZEUM 3. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 135. évfordulójára 107 Oláh családfa Oláh Adrián Ha egy kisvárosban élünk, és találkozunk olyanokkal, akiknek ugyanaz a családneve, mint nekünk, ösztönösen felvetődik a kérdés: vajon rokonok vagyunk-e? Bennem is ezek a kérdések fogalmazódtak meg, amikor időnként fel-felbukkant egy-egy Oláh nevű tanítványom. így fogtam hozzá 2008 őszén ahhoz az egyszerűnek tűnő feladathoz, hogy kibogozzam, ki kinek a rokona a halasi Oláh nevet viselők közül. Szentül hittem, hogy valahol minden szál összefut. Munkámat telefonhívásokkal kezdtem. Már ekkor kiderült számomra, hogy téves az alapkoncepcióm. Az általam felhívott Oláh nevűek több mint a fele jelezte, hogy családjuk vagy az elmúlt 50 évben költözött ide (általában a Tiszántúlról), vagy a második világháborút megelőző évtizedekben jöttek Kiskunhalasra. Pusztán két család jelzett vissza, hogy tudtukkal régi halasi katolikus családból származnak. Mindezek ismeretében indítottam el a nyomozást. Kutatásom célkitűzése tehát megvolt: rokoni kapcsolatok keresése a 19. század óta itt élő katolikus Oláh családok között. Forrásaim igy magától értetődő módon a Kiskunhalasi Alsóvárosi Plébánia házassági, keresztelési és halotti anyakönyvei voltak. Nyomozásom megkezdése előtt még elkértem a legrégebbi családoktól az összes létező adatot, amelyről csak tudtak. Mindezek függvényében azt a módszert választottam, hogy a házassági majd a keresztelési anyakönyvek lapozgatva, végigolvasva gyűjtöm ki az Oláh nevű férfiakat és nőket, valamint a keresztszülőket egyaránt. A fellelhető adatok közül mindent kijegyzeteltem, és ez utólag jó döntésnek bizonyult. Saját családfám felállítása gyorsan ment. Olyan családi papírok birtokában voltam, hogy Oláh István ükapám 1855. november 26-án feleségül vette Bukros Franciskát. Lehóczki György helytörténész már korábban kinyomozta az ükanyám és Oláh Sándor dédapám feleségének, Ács Máriának a számlázását, így azt már megtudtam, hogy rokonságban vagyok a Szvetnik, Hambalkó, Prohászka családokkal - női ágon. Oláh Istvánnál viszont elakadtam. A házassági anyakönyv az 1850-es években nem nevezte meg a házasulandók szüleit. Ez a tény annak ismeretében különösen bosszantó, hogy az 1840-es években pedig igen! Oláh Istvánnál gondosan megnéztem így minden adatot, hátha valami elkerülte a figyelmemet. A nehezen olvasható latin szöveget így ismét megvizsgáltam. Életkor: 25 év (feltételezett születési év tehát 1830), lakhely: Alsószállás 2001, családi állapot: özvegy! Ez meglepett. Ha özvegy, akkor kell lenni egy előző házasságnak, állapítottam meg azonnal. Gyorsan végignéztem a jegyzeteimet és találtam egy Oláh Istvánt, aki 1852 november 17-én 19 évesen (feltételezett születési év tehát 1833) házasodik a 17 éves Viszmeg Viktóriával. Lakóhelyük Felsőszállás 2002. Noha a két feltételezett születési évszám között 3 év különbség is van, ezt nem tartottam olyan érvnek, amely alapján már ki kellett volna zárnom a két személy tulajdonképpeni egyezését. Viszont kulcsfontosságúnak ítéltem Viszmeg Viktória halálozási időpontjának meghatározását. Ez 1855. március 14., tehát a Bukros Franciskával való házasság előtt 9 hónappal. így viszont már tényleg arra a következtetésre jutottam, hogy a két Oláh István egy és ugyanaz a személy. Tehát családom 1852 novemberében jelenik meg először a halasi anyakönyvekben. Ugyanis hiába kerestem, semmilyen nyomát nem találtam annak, hogy Oláh István névre körülbelül abban az időpontban bárkit is kereszteltek volna Kiskunhalason. így arra a megállapításra jutottam, hogy ükapám, egyedül vagy inkább szüleivel érkezhetett a városba, és feltehetően Felsőszálláson dolgozott egy tanyán. Az, hogy ez nem a saját tanyája, abból vélem megállapítani, hogy szinte valamennyi gyermeke másutt született.
