Váginé Ván Judit: Ván család - Thorma János Múzeum könyvei 29. (Kiskunhalas, 2009)
Bevezető
A Ván családról röviden Kiskunhalas város minden valószínűség szerint ősidőktől kezdve lakott terület. Erre mutatnak azok a leletek, melyeket a Harangos tó melletti Templom hegyen (Ván domb) és környékén találtak. Ezt a hegyet az 1866. évi nagy szárazság idején átvágták, és az onnan kitermelt földből létesítették azt az átjárót a Harangos tavon, mely eddig elválasztotta a városnak e részeit. Ebben a Ván dombban sok értékes régiséget találtak az ásatások idején. Az ásatásokról Ván Istvántól hallottam. Arról is tudtak, hogy három rétegben találtak emlékeket. Legfelül sok embercsontra bukkantak. A magas partoldalban gyerekkorában még sok csontot, koponyarészeket feszegettek ki. A halottak mellé ételmellékleteket tettek, ezt az állatcsontok jelzik, és bizonyára ló- vagy lovastemetkezés történt. Ezt az állítást magam is aláírom, mert saját szememmel győződtem meg, egy ló csontvázát kettévágva láttam, amikor a területen talajelőkészítést végeztek. Családunkban ismert monda szerint ezek lettek volna a Mátyás király-féle feketesereg katonáinak porladozó csontjai. Akkor vesztették életüket, amikor - Mátyás király halála után — az elzüllött híres hadsereg pusztítva, rabolva igyekezett Temesvár vidékéről hazájuk, Csehország felé. Kinizsi és Báthory Halas környékén állták volna útjukat, és előbb a Templomhegyen és a Harangos tó, majd a Sós tó környékén mértek rájuk megsemmisítő csapásokat, beleszorítva őket a város körüli ingoványokba. Ezt az elképzelést azonban a legújabb kutatások nem támasztják alá. Helyi hagyomány szerint a török időkben a Harangos tóba süllyesztették a város harangját, a tó innen kapta a nevét. A Dong-éri csatorna megépülésével lecsapolták, ma a vásártér van a helyén. Az egyik tó a Tinódi utcától délre, a Templomhegy, Ván domb és a Tó utca között terült el, és a magas vízálláskor egészen a jánoshalmi vasútvonalig terjedt. A második rétegben középkori leleteket találtak a földben. Valószínűleg a Templomhegy templomának környékén eltemetett hi vek csontjai kerültek napvilágra. Ezen a Ván dombon Móra Ferenc régész is járt. A nagypapám barátja volt, nagypapa sokat mesélt róla. Megállapításuk szerint a sírok szabályos sorokat alkottak. A legalsó rétegben kő- és bronzkori szerszámok és fíbulák kerültek elő. Nagypapám is talált ilyen fibulát. A terület elegyengetése során umasírokra is bukkantak. Halas egy mocsaras-tavas-nádas alkotta gyűrű közepén egy homokhátra települt város. A város hangulatához régen hozzátartozott az esti békakuruttyolás, a nád selymes zúgása. Szinte szívet, lelket simogató volt. A város szélén találjuk a Templomhegyet, a Ván dombot, amelyen a Ván család több mint két évszázada él, és a család hagyományos foglalkozását űzi, a kertészkedést. E tevékenység - nálunk hivatás - nem csak a nagy szakmai fel- készültséget, szorgalmat, naprakészséget, szervezőkészséget követeli meg, de a természeti viszonyok (vihar, jég, aszály stb.) is befolyásolják a tisztes megélhetést. A Ván család első kertészei nem voltak restek kézbe venni a vándorbotot, csak hogy szakmai tapasztalataikat gyarapítsák A későbbi generációk már technikumokban, egyetemeken (még külföldön is) jutottak a legmagasabb szakmai műveltségre. Mindig fogékonyak voltak a kísérletezésre. Amikor a virágkertészkedéssel az üvegházakba mentek, szabad területeiken törpe körtést, kordonra húzott almást is létesítettek, amikor az még kuriózumnak számított. 7
