Váginé Ván Judit: Ván család - Thorma János Múzeum könyvei 29. (Kiskunhalas, 2009)
Ván István leszármazottai
a Kiskunhalasi Református Egyház tagja, különböző funkciókat töltött be a Leánykörben, a vasárnapi iskola vezetésében 1945-ig 1993-tól Nőszövetségi tag, a Szilády Áron Társaság tagja, illetve ügyvezető alelnöke. Ugyancsak 1993 óta foglalkozik helytörténettel. Művei: 1995-től a DÉMÁSZ üzemi lapjában a vállalat nyugdíjasairól folyamatosan jelentek meg riportjai, melyet 2001 -ben könyv alakban is megjelentettek. Emellett helytörténeti dolgozatok, újságcikkek jelentek meg helyi folyóiratokban (Paritás, Humanissime.). Lakcíme: Kiskunhalas Révész Gy. u. 10. 2008. máj. 14-én temette el Bödecs Pál, Berze János és Édes Árpád református lelkészek. Sirhelye az Új Református temető XIII. tábla 11. sor 27. sír található. így emlékezett meg Bödecs Pál református lelkész Darányi Máriáról. (Forrás: Halasi Tükör 2008. máj.14 sz. 2 oldal.) „Darányi Mária 1921. jan. 7-én született Darányi Mihály és Nagy Czirok Erzsébet kiskunhalasi gazdálkodók első gyermekeként. Iskolái elvégzése után banktisztviselőként kezdte életútját. Gyermekkorától fogva szorosan kötődött a református egyházhoz, amely közösséghez - függetlenül az éppen hatalmon lévők véleményétől - egész életén át tartó szeretettel és hűséggel ragaszkodott. Fiatalon a Keresztyén Leány Egyesület munkás tagja, később annak halasi vezetője lett. A hittanos gyermekek számára szervezett Vasárnapi Iskolát is ő vezette 1945-ig, s ezekről a foglalkozásokról még most is szívesen emlékeznek meg azok a nyugdíjasok, akik annak idelyén gyermekként jártak oda. Gyors és gépíró tudását kamatoztatva Ván Benjámin prédikációinak lejegyzésével segítette azok megörökítését, majd később ő gondozta a lelkipásztor írásos hagyatékát is. Szoros kapcsolata az itteni közösséggel az 1948-as »fordulat évében«, a Kiskunhalasról való kényszerű távozásakor sem szakadt meg. Noha Baján is testvérként várták az ottani egyházban, és a bajai polgári közösség is hamar és őszintén tagjai sorába fogadta, mindig is szívügye maradt Halas és a halasi egyház egyaránt. A Baján töltött negyven év első évtizedében több vállalatnál dolgozott, majd 1960-tól nyugdíjazásáig a DÉMÁSZ alkalmazottja lett. Felnőttként végezte a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát, s így lett 1963-tól belső ellenőr a vállalatnál. Még nyugdíjasként is igényt tartottak szakértelmére és a Magyar Villamosmüvek Tröszt revizori főosztályán revizorként dolgozott 1992-ig. Nyugalomba vonulása után azonban visszatérhetett testvéréhez szülővárosába, s ekkor a helytörténet kutatására és a kiskunhalasi hagyományok ápolására szánta oda magát. 1993-tól az újjáalakuló Református Nőszövetség tagja és az akkor megalakuló Szilády Áron Társaság alapítója és ügyvezető alelnöke lett. Hűséges, pontos szolgálatának sok értékes konferencia, kirándulás, kiállítás köszönheti létrejöttét. Helytörténeti kutatásai, az általa összegyűjtött dokumentumok több cikk megírásához nyújtottak segítséget. Utolsó munkáját már nem láthatta meg nyomtatásban. Ez a Thorma János Múzeum gondozásában, decemberben fog megjelenni a »Ván Benjámin élete képekben« címmel. A 2008. máj. 7-én bekövetkezett halálával a halasi helytörténet avatott kutatója, múltunk szellemi kincseinek őrzője, a Szilády Áron Társaság alapítója és haláláig tiszteletbeli vezetője, a Református Nőszövetség és Református Egyház szolgáló tagja távozott csendesen közülünk. Élete vezérigéje valóságos erőforrásnak bizonyult számára hosszú életében és harminc éven át hordozott betegségében mindvégig: »Kinek szíve reád támaszkodik, megőrződ azt teljes békében, mivel Te benned bízik«. Darányi Mária ugyan nagyon fog hiányozni, de példája erőt ad 61
