Váginé Ván Judit: Ván család - Thorma János Múzeum könyvei 29. (Kiskunhalas, 2009)

Ván István leszármazottai

az egyetemi kongregációból indult ki Bezerédy Erzsi volt a kezdeményező: papság segítsége eszmét tűzték a zászlóra. Magam sem tudom hogyan, de én is csatlakoztam. P.Kipper azonosította magát ezzel a programmal, de később sült ki, hogy egészen mást akar, mint Bezerédy Erzsi, Beci cisztercita apácákat csinált volna belőlünk, ahogyan később rájöttem, viszont P. Kipper alkotni akart valamit. Több diplomás lány volt a „misztikus szakosztályban” jó magam igazán a legutolsók közé tartoztam. Katalin kt.-ünk is a másodran- gúak között foglalt helyet. Sokat tanácskoztunk, beszéltünk, amig az lett a vége, hogy 1926 szeptemberében a Mária u. 7 sz. alá költöztünk az un. „egyetemi szobába”, amely a háznak a legsötétebb és legbarátságtalanabb zuga volt. De bizony magunkra maradtunk Katóval, csak Kosztka Emmi jött még hozzánk, akinek mi nagyon örültünk, mert volt már zárdában a pozsonyi Notre Dámoknál. Gondoltuk, hogy már jobban ért a zárdái élethez, mint mi.

Ami ezután következett, az már a Társaság krónikájában van lefektetve. Én csak azt kérem az Úr Jézustól és drága Szűzanyánktól, hogy adja meg nekem a végső állhatatosság kegyelmét, és hogy a Társaságnak hasznos hűséges tagja lehessek.

Megtérésemről keveset és nagyon vázlatosan írtam, de az olyan szép volt, hogy úgy érzem, arról még beszélnem sem illik. Nagyon rossz voltam, könnyelmű, nem akartam a megismert igazságot sem követni, de az Úr Jézus az én ellenkezésem ellenére is magához emelt. Legyen áldott mindörökké az O drága Szent neve.

A hivatásomról még írok pár sort, hogy miért ide a Szűz Mária Társaságba jöttem? Általában azt tapasztaltam életemben, hogy soha sem az történt, amit én akartam (nagy dolgokban), hanem amit a jó Isten akart. Nem akartam katolikus lenni, két kézzel kapaszkodtam az erőtlen protestantizmusban, de katolikussá kellett lennem. Nem akartam szerzetes lenni, az édesanya hivatása volt előttem a legszebb, volt alkalmam bőven, hogy férjhez menjek, mégis kellett, hogy szerzetes legyek. Nem akartam ebbe a szegény, akkor még nem is létező Társaságba jönni, de kellett, hogy idejöjjek. 1926 tavaszán lelkigyakorlat volt kongregációnkban, P.Kipper tartotta, aki lelkiatyám volt ugyan, de nekem nem felelt meg, azt hiszem otthagytam volna régen, ha nem ír nekem egy lapot időközben, amelyben lelki leányának nevez. Sajnáltam, hogy csalódjon bennem és kénytelen kelletlen maradtam nála. Ez a jó páter tartotta a lelkigyakorlatot. A végén gyónás után mindannyian vehettünk egy szentképet a gyóntatószékről, én egy szürke kis képecskét vettem, az Urat és két apostolt ábrázolt s aláírva az Úr szavai: »Jöjj és kövess engem«. Egész lelkigyakorlat alatt

167

Szűz Mária társaság Collegium Josephinum épülete Budapest VI. kér. Vörösmarty u. 34/a