Váginé Ván Judit: Ván család - Thorma János Múzeum könyvei 29. (Kiskunhalas, 2009)

Ván István leszármazottai

VÁN ISTVÁN és PAP TAKÁCS SUSANNA gyermeke: 6. VÁN ISTVÁN (1858. ápr. 1.-1949. okt. 12.); keresztelte: Szilády László református lelkész 1854. ápr. 3-án; keresztszülők: Kovács Mihály birtokos és Kecskés Mária. Házasságot kötött: 1880. máj. 4-én Mucsi Sándor és Vájná Má­ria 19 éves leányával. MUCSI JULIANNA (1860. jan. 6.-1930. febr. 4.); keresztelte: Csucz Lajos káplán 1860. jan. 9-én; kereszt- szülők: Babó Ferenc özvegye Tóth Susanna; házasságkötésüket megáldotta: Bonczy Gyula káplán; tanúk: Vass Elek kertész és id. Bodicsi Imre molnár. „Ván István úgy ismerte meg feleségét, hogy a halasi piacon »Szittyó kévéket« árult, amelyet szőlő kötözésre használtak fel. Szi­gorú, de jóságos ember volt, soha igazságtalanul meg nem büntette gyermekeiket, elég volt, ha rájuk nézett, már tudták, hogy most helytelen amit tesznek. Gyermekei mindig a legnagyobb tisztelettel néztek édesatyukra. Nagyon szerette gyermekeit. Sokszor hallották, amikor a rokonság tagjai, nálánál idősebbek is eljöttek hozzá taná­csért, és mindig elfogadták megfontolt tanácsait. Gyermekkorában olyan szép gyerek volt, hogy Délvidéken az uraság szerette volna örökbe fogadni. Mindenhez értett. Az ács mesterséget is kitanulta. Kiskunhalas város kertésze is, valamint városi képviselő is. Köz- tiszteletben álló személy volt. Az ő irányításával építették az állo­mástól jobbra levő raktárépületet. Faiskolát is hozott létre. O hono­sította meg a celtist a városban. A Felsővárosi Általános Iskola kör­nyékén az öreg platánfákat is ő ültette. Sokat látták nevetni, sokat mesélt gyermekeinek, amelyek igaz mesék voltak. Ő keveset olvasott, de szívesen meghallgatta az igazán okos történelmi könyvek, regények felolvasását, melyet felesége Mucsi Julianna olvasott fel a családnak. Dédapám elmondása szerint „nagyapáink még gazdagok voltak, amit hallo­másból tudom, egész pusztáik voltak, de mireánk késő unokákra nem maradt már más csak a nevük és az emlékezet. Tiszta név, a tiszta vér is igen gazdag örökség, mert jóllehet sze­gények voltak, de életükkel példájukkal, nemzetségükkel mint ragyogó fáklyák tündököl­tek. A családban nem volt durvaság, irigység, alattomosság, pletykálkodás hanem egymás segítége” (Ván Zsuzsanna írta le ezeket életrajzában.) A Ván-domb területen méhest létesített ahol 150 kaptár méhe is volt. Erre a méhesre én is emlékszem gyermekkoromban sokat játszottunk benne. Református Egyháznál Presbi­ter. Mikor Zsuzsanna nevű 22 éves leánya katalizált, akkor lemondott a presbiteri tagságá­ról. 1945 karácsonyán nem akart lemenni a pincébe, mikor már a „Sztalingyertyák” kivilá­gították a várost és a bomba robbanások hallatszottak. Unokája Ván Klára unszolására még is lement a pincébe és utána nem sokára egy bombatalálat érte a házuk sarkát. így me­nekült meg a haláltól. A ház sokáig még romokban volt. Ezután költözött be a paróchiára Sándor fiával. 92 éves korában érte a halál 1949. okt. 12-én. Halálának oka: aggkór. Teme­tése 1949. okt. 14-én volt. A temetési szertartáson Báthory Gábor, Paczolay István, Ván István. Andrási Kurta János bronz szobra Mucsi Julianna 133 Thorma J. Múzeum 2008.3.37.

Next

/
Thumbnails
Contents