Váginé Ván Judit: Ván család - Thorma János Múzeum könyvei 29. (Kiskunhalas, 2009)

A Ván családról röviden

A gőg mindég esztelen, ha sültparaszt teszi, vagy nagy nemzetek. Ván Imre az összesodort bankóval gyújtott szivarjára, a nagy államok holdra vivő rakettákkal, sputnyikokkal füstölik széjjel értelmetlenül a drága erőket, mert nem látják hivatásukat, főleg mert nem Krisztus érzületével nézik népeik nyomorultjait, gyámolatlan szegényeit, az özvegyeket, az árvákat, akik támogatásukra szorulnának. Nem akad meg szemünk a nyomorultak könnyén s versenyre lendülnek, hogy melyik tud nagyobb áldozattal rakétákat bocsátani az űrbe, éppen mint egykor ez a nagybácsi, árva kis öccse szeme láttára, azzal uralta a lakodalmas népet, hogy őrült tékozlásában magára maradt, mert még a részegültek között sem akadt más, aki hóbortját nagyobb bankóval megtetézte volna.

Az űrhajózás nem több, nem más, mint annak az ostoba, gőgös, gazdag parasztnak az a cselekvése, hogy összesodort bankóval gyújtott szivarjára, mert nem hordozott felelősséget bátyja árvái, s özvegye iránt. A nagy hatalmak is a vetélkedés vad őrületében elfeledik, hogy népük szegényei, árvái, ínségesei, betegjei micsoda keserűséggel csodálják az esztelen verseny tékozlásait.

A világ nagy hatalmasai megérhetik még azt a sorsot amibe sodródott nagybátyánk is, hogy anyagi gondjai folytán kötélre menekült, mert Isten a megítélt gőgre bizony rátapos.

A diadalát ülő gőgös embervilághoz szánalmából Isten most is így beszél:

»Ha a csillagok közzé raknád is fészkedet, onnan is levonnálak!« (Abdiás 4.)

»Mert por vagy te, s ismét porrá leszel!« (I. Mózes 3,19.)”

10