Gszelmann Ádám: Bogárzói iskola - Thorma János Múzeum könyvei 28. (Kiskunhalas, 2008)
dr. Gszelmann Ádám. A bogárzói iskola (1913-1976)
be a katolikus gyermekeket, nem veszik fel őket. Egyenes kitagadásuk ez!... Az iskoláztatástól szinte elűzik a katolikus gyermekeket... Tanyai iskolák is azért nem épülnek, mert ott többségében római katolikusok laknak.”6 „A tanyák egyes részei 20-25 kilométerre vannak a várostól. Kövesút alig van. A 8-10.000 holdas pusztákról csak tengelyig érő homokon, sáron át lehet közlekedni. Köz- igazgatási kirendeltség nincs. Orvos sehol nincs. Bába mindössze 4-5 tanyarészen van. Postai szolgálat egyedül Göbölyjáráson van. A 17.000 főnyi tanyai lakosság minden üggyel a városba kényszerül. Hetente - jó esetben - egyszer van orvosi rendelés. 10-12 óra, míg orvoshoz jut a súlyos beteg. Telefon is kellene, legalább minden iskolához...” 1942-ben jellemezte így a tanyákat Lakatos Vince.7 1926-ban, annak első negyed évében a pusztákon 175 gyermek született. Közülük csak 85 csecsemő látta meg a napvilágot hivatásos szülésznő segítségével.8 1932-ben a polgármester, dr. Fekete Imre és Medveczky Károly gazdasági főtanácsos 6 napos tanyabejárása alkalmával megállapította, hogy nehézzé teszi a tanyavilág fejlesztését az úthálózat hiánya. A szétszórtság miatt a tanyai területek oktatási és kulturális téren nehezen láthatók el. Igen szomorú a kép Szarkás-Debeákon is. Itt mostohák a talaj- viszonyok is. Ezen a részen szükség lenne műútra egészen Császártöltésig.9 A fentiek igazolni látszanak azt, hogy a tanyák problémáival a város nem foglalkozik annak súlyának megfelelően. Ez a magyarázata annak is, hogy a legtöbb pusztarészen - így Rekettyén, Szarkás-Debeákon és Felsőkisteleken - nem épültek, nem nyíltak meg iskolák 1912-ig. A nagy távolság és a szegénység miatt a tanulók döntő része iskolázatlan maradt. Csak a gazdagabb családok engedhették meg maguknak azt, hogy gyermekeiket a város iskoláiba járassák, lakásukat rokonoknál vagy bérelt helyen biztosítva. Mivel a tankötelezettséget törvény írta elő, minden 6-12 év közötti tanyai gyermeket is beíratott az iskolai gondnokság a tanyákról is. A város iskoláiba azonban befogadni nem tudták a gyermekeket, de a nagy távolság miatt a bejárást elvárni sem lehetett, ezért a tanyai gyerekeket - a szülők által benyújtott kérelmek alapján - tömegesen mentették fel az iskolába járás alól. A szülők kérelmeikben a távolságra, de a szegénységre, ruhátlanságra is hivatkoztak. Sok esetben adott felmentést a gondnokság 8-10 éves gyermeknek olyan indokkal is, hogy szolgálatba kellett állnia. A szülők, mivel gyermekeik iskoláztatását biztosítani nem tudták, esetenként úgynevezett „zugiskolák” felállításával próbálták elérni, hogy legalább a legalapvetőbb ismeretekhez juthassanak. Az egyes tanyák szobáiban, kamráiban, pajtáiban a téli hónapokban „üzemelő” iskolákban nem képzett tanítókat alkalmaztak, mert arra nem volt pénzük, hanem írni, olvasni tudó mesterembereket, néhány osztályt végzett gazdát, hivatalnokot. Debeákon is működött zugiskola 1910-ben. Mészáros Antalné visszaemlékezését erre a zugiskolára Lakatos Vince jegyezte le: „Apámnak Debeákon volt 50 hold homokja. Az első két osztályt Halason jártam ki öreganyámtól. 10 évesen kivittek a tanyára, Debeákra, ahol még nem volt iskola. Kecelről hoztak ki a gazdák egy fiatalembert. Apámnak nagy tanyája volt dohánypajtával és istállókkal. O adott az iskolának egy szobát. A tanító is ott lakott. Mit fizettek a tanítónak? Arra nem emlékszem, de a szülők kosztolták. Sorba minden tanuló, minden nap vitte neki az élelmet. Ahonnan 3 gyerek jött, onnan három alkalommal hozták az ételt is.” 10 Halas város nyugati területén, az 5691 holdas Rekettyén, a 7095 holdas Szarkás-Debeákon és a 8759 holdas Felsőkisteleken 1913-ig nem nyílt meg és nem épült nyilvános iskola.11 A bogárzói lakosok kérvényt is írtak a gondnoksághoz iskolaállítás ügyében. A 42 szülő kérelmét azzal utasították el, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha a többi pusztán is épülnek iskolák.12 9
