Gszelmann Ádám: Bogárzói iskola - Thorma János Múzeum könyvei 28. (Kiskunhalas, 2008)
Visszaemlékezések
Marika (1949-1957-ig bogárzói diák) Tanító néni: Jusztin Franciska. Az iskolától 5 km-re laktunk. Kettő tanteremben folyt az oktatás. Az alsósok délelőtt, a felsősök délután jártak. Késő ősszel bizony hamar besötétedett, és mire hazaértem, már a csillagok is feljöttek. Nagyon féltem, mert az 5 km nagy részét egyedül kellett megtennem. Barátnőimmel összebeszéltünk, hogy elkéredzkedünk a tanító nénitől, engedjen hamarabb haza bennünket a sötétedés miatt. A tanító néni azonban hajthatatlan volt. Erre mi megbeszéltük, hogy a következő napon nem megyünk haza, hanem elbújunk. így is lett. Az iskola külső részén volt egy úgynevezett szamársarok, amelynek oldala nem volt, de fedele igen. Úgy beszéltük meg, hogy ha sorakozó lesz, akkor mi kiállunk a sorból, elmegyünk a szamársarokba és ott várjuk meg a fejleményeket. Amikor már nagyon sötétedett, arra vártunk, hogy majd csak jön valaki otthonról értünk. Nemsokára hangokat hallottunk, jött a bátyám és az egyik barátnőm édesapja. Persze a hangra nem mertünk előjönni, de a zörgést észrevették és bennünket is. A tanító nénit felzörgették, de Ő mit sem tudott az egészről. A célunkat persze elértük, mert a következő naptól előbb eljöhettünk az iskolából. A tanteremben egy vaskályha adta a meleget. Naponta 2-3 db összevágott fahasábot kellett vinni. Télen az elázott cipőt levetettük, és azok a kályha körül száradtak, mi pedig harisnyában voltunk. Amikor jó idő volt, mezítláb mentem az iskolába, és sokszor az őszi dér is megkapkodta a lábomat. Cipőm egyetlen pár volt, az is csak a hideg idő beállta előtt. Többször kaptunk az iskolába úgynevezett amerikai csomagot, melyben cipők és ruhák voltak. Én olyan hosszú kötött sálat kaptam, hogy a fejemre, nyakamra és még a derekamra is jutott. Kukorica csuhéból font kétfülü szatyorban vittem az iskolai felszerelést. A tanteremben kipakoltam a tanszereimet, és csak a tízórai maradt a szatyorban. A tízóraim általában zsíros kenyér, vagy kockacukor kenyérrel volt. A szatyrokat az előszobában kellett hagyni a tízóraival együtt. Véletlenül nyitva maradt az ajtó és a legközelebbi tanyából bejött a kutya és pont az én kétfülü szatyromat vitte el. A kutya gazdája másnap hozta vissza az én üres szatyromat. Selyemhernyó tenyésztés is folyt az iskolában. Az iskola padlásán selyemhernyókat neveltünk mi diákok, hogy legyen iskolapénz karácsonyra és egyebekre. Szabadidőnkben és tanítás után eperleveleket szedtünk, és etettük a hernyókat. A kövesút széle tele volt eperfákkal, így nem kellett messzire mennünk levelet szedni. Lyukacsos papírtálcán voltak a hernyók, és csak ettek-ettek. Egy idő után merev, mozdulatlan állapotba kerültek, és nemsokára elkezdték magukat az általuk termelt selyemszállal becsavarni. Nagyságuk 5-6 cm volt. Amikor megtörtént a bebábozódás, akkor gyorsan össze kellett szedni zsákokba, és Jusztin tanító néni kerékpárral vitte Kiskunhalasra. Bogya (1952-1960-ig bogárzói diák) 1952-1960-ig jártam a bogárzói iskolába, amely 4 km-re volt tőlünk. Egyik legszebb emlékem Komka Ervinné tanító nénihez fűződik. Szeretettel, példamutatással nevelt, mesélt, sokszor olyan dolgokról is, amit később értettünk meg, pedig már hatodikosok voltunk. Kedves tanító nénink névnapja tavaszra esett, és mi szerettük volna felköszönte- ni meglepetésszerűen. Az iskolához közel lakott egy idős néni, akinek nagy kertje volt tele kerti veteménnyel és sok virággal. Kértünk tőle virágot, hogy mindannyiunknak legyen a kezében egy-egy kis csokor. A néni azonban csak úgy adott virágot, ha kigyomláljuk a veteményesét. Az alku állt, tanítás után csak egy-egy órára mentünk a kertbe, hogy 70
