Gszelmann Ádám: Bogárzói iskola - Thorma János Múzeum könyvei 28. (Kiskunhalas, 2008)
Visszaemlékezések
Szegény volt a nép a 30-as és 40-es években. A nagyobb családokból gyakran adták ki szolgálni nagyobbacska fiú- és leánygyermekeiket kissé módosabb szomszédoknak. Feladatuk a libapásztorkodástól a gazda kis gyerekének őrzéséig, sok mindenre kitelj edt. Egy kis napszámot Nagy János szőlőtelepén lehetett végezni, ahol már nagyobbacska gyerek is dolgozhatott. Nagyon rendes embernek tartották ezt a gazdát, együtt élt és dolgozott napszámosaival. Gyakran segítette külön is őket. Főleg a 30-as években kellett -iskolába menet- a gyerekeknek vinni egy-egy fadarabot a fűtéshez. Máskor egy-egy erdőtulajdonos küldött egy kocsi tűzifát az iskolának. Tudtuk, hogy vannak esti foglalkozások is az iskolában, de az 5 km-es távolság miatt azokra nem tudtunk eljárni. A 60-as évek elejétől mentünk át családostól TV-t nézni a Fehértó nyugati partján levő Babó tanyára. Ott volt egy erdőgazdasági munkásszállás. Azoknak volt TV-jük, oda mi is bemehettünk. Ez csak másfél km volt a tanyánktól. Juhászként megtanultam pörköltet főzni. Az utóbbi években már csak a legjobb barátaimnak vállalom. Nemrégiben Szabó Karcsiék dicséretét gyűjtöttem be... Tallér Lajos, bogárzói diák 1939-1945 Nehéz volt, de szép 1952-60 között jártam a bogárzói iskolába. Mind a nyolc esztendőt ott végeztem. Szerettem az iskolát, szívesen tanultam ott. Szüleim is odajártak egykor, hiszen a család mindkét ága Császártöltés felől érkezett a Debeák pusztába. Apai ágon a juhászkodást hozták, anyai vonalon pedig inkább a növénytermelést. Keményen, elszántan, de leleményesen dolgozó embereket ismertem meg szüléimben, meg a pusztai emberekben is. Kisgyerekként a háború utáni világot éltem meg (1945-ben születtem). Szegények voltunk, de nem emlékszem, hogy valaha is éheztünk volna. Volt 5 hold földünk, amihez évente béreltünk 1-2 holdat kukoricának. Voltak malacaink, amik az epren süldőkké váltak, majd hízók lettek. Az 50-es évek beszolgáltatási világában is vágtunk egy-két disznót, általában engedéllyel... Voltak birkáink is, amelyeket általában én legeltettem a Fehértó-Illancs közti buckákon. Jó volt, mert közben olvashattam. Szinte válogatás nélkül a szovjet szoc. reál történetektől a kalandregényekig. De szinte kiolvastam Jókai és Mikszáth összes művét, ami a kis iskolai könyvtárban megvolt. Faltam a két nagy magyar író történeteit. Ismerik csodálatos novelláikat? Ezeket főleg azért kedveltem, mert rövidek voltak. így nem szöktek el addig az én bárányaim a tilosba... Apámnak mindig volt 30-40 kaptár méhecskéje. A mézet nagyon szerettem, de a csípésük miatt nem kedveltem őket. Mindenem bedagadt egy-két csípés után... Anyám kacsát keltetett, aztán megtömte őket és levágta. Csodálatos volt a zsíros bö- dönből akár nyáron is elővenni a sült kacsahúst... Még kenyeret is otthon sütött. 2-3 darab 4-5 kg-os nagy kerek kenyeret, 1-2 cipót meg lángost, ugyanabból a tésztából. Ez utóbbi megzsírozva, fokhagymázva valami fenséges volt... Mi gyerekek is részt vettünk minden munkában, nagyobbacska korunkban meg már dolgozni is eljártunk az Erdészethez, majd később a tsz-hez. A pénzt, amit kerestünk közös megegyezéssel költöttük el. Jó tanuló voltam, gyorsan megtanultam amit kellett. A tanyai iskolában az I-IV. és az V-VIII. osztályok jelentették az alsó és felső tagozatot. Négy osztály ült együtt a teremben. A „hangos” óra egyszerre csak egy osztályt foglalt le, a többiek az óra elején feladatot kaptak „csendes” elvégzésre. A jobbak gyorsan 65
