Gszelmann Ádám: Bogárzói iskola - Thorma János Múzeum könyvei 28. (Kiskunhalas, 2008)
dr. Gszelmann Ádám. A bogárzói iskola (1913-1976)
áldozásra, bérmálásra történő felkészítés is. Itt történt a reformátusoknál a konfirmációra az előkészítés. A református hittanórákat többnyire a váltás idejére tették, amikor a délelőtti tanítás már befejeződött, de a délutáni oktatás még nem kezdődött meg. Az iskolában, annak megszűnéséig rendszeresen tartottak nemcsak római katolikus miséket, de református istentiszteleteket is. Gazdasági ismétlő A bogárzói iskolában nemcsak a mindennapi tankötelesek (6-12 éves korúak), hanem a gazdasági ismétlőbejárók oktatását is meg kellett oldani, még egytanítós iskola esetében is. Ez komoly szervezési gondot szült. A gazdasági ismétlő iskolai oktatást általában szombati napokra tették. Az elméleti és a gyakorlati jellegű oktatást különválasztották. Egytanítós iskola esetében az ismétlősöket be kellett sorolni a többi osztály mellé, ha egyáltalán el tudták helyezni őket a tanteremben. A gyakorlati jellegű feladatokat megosztva végezték, külön a fiúk, külön a leányok. A fiúk elsősorban az iskola kertjében, a lányok a tanteremben ismerkedtek a számukra előírt feladatokkal. Kéttanítós, váltakozó tanítás esetén szinte megoldhatatlanná vált a feladat. A körülményeket súlyosbította az ugyancsak szombat délutánokra szervezett leventeoktatás is. Emiatt szombati napokon gyakran szünetet kaptak a mindennapi iskolások, legalábbis egy részük. Ezt az alkalmankénti szünetnapot nevezték a szülők és a tanulók „kosaras” ünnepnek, mert ekkor még a piacra is el lehetett menni. A gazdasági ismétlő iskolák szervezését az elemi iskola hatodik osztályát elvégzett 13-15 évesek oktatása, képzése céljából rendelte el a népiskolai törvény. Ez a két, később három évfolyamra kiterjedő oktatási forma kötelező jellegű volt. A népiskola részét képezte, így a tanítás feladatát a népiskola tanítói látták el egy rövid szakmai tanfolyam elvégzését követően, külön díjazás ellenében. A szorgalmi idő 8 hónapon át tartott, heti 7 órában. Célja és feladata a törvényalkotó szándéka szerint kettős volt: 1. Az eddig, az elemi iskolában megszerzett ismeretek (írás, olvasás, számolás, fogalmazás) megerősítése és továbbfejlesztése. 2. A gazdaság, gazdálkodás egyes ágaiban gyakorlat szerzése. „Mint leendő gazdák, földművesek, gazdasági munkások a keresőképességüket fokozzák. A lányok pedig mint leendő háziasszonyok és családanyák tanuljanak meg háztartást vezetni.” A súlypont a gazdasági tárgyakon volt: célszerű mezőgazdálkodás, állattenyésztés korszerű módjai, gyümölcstermesztési ismeretek, konyhakertészet, helyes szőlőművelés, mezőgazdasági háziipar. A lányoknál női kézimunka, főzés, befőzés, betegápolás, gyermeknevelés szerepelt a gyakorlati ismeretek között.24 Az első világháború alatt a gazdasági ismétlő iskolai képzés szünetelt. Az 1920/21. tanévben kezdték újjászervezni, de ezzel egyidőben a képzést három évre emelték. Tanyákon - így Bogárzón is - nem túl nagy sikerrel működött a képzésnek ez a formája. Az ismétlősök több mint fele nem járt rendszeresen a foglalkozásokra, s tanév végén nem tudták osztályozni őket. Lényegében a tankötelezettséget rájuk nézve nem tudták megkövetelni. A tanyai tanítók 1927-ben kezdeményezték, hogy a hároméves gazdasági ismétlőt az eddigi formában szüntessék meg, s helyette speciális tantervvel - mely magába foglalja és kiegészíti az eddigi képzést - mindennapi formában indítsák be a népiskola hetedik és nyolcadik osztályát. “5 Városunkban Regős József füzesi tanító - országosan is elsőként - elkészítette a hetedik és nyolcadik osztály tantervét és Füzesen 1930-ban be is indult a képzésnek ez a formája. A füzesi kezdeményezést a felsőbb tanügyi hatóságok is támo19
