Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században
Az asszonyok nem szerették, ha a férfiak iszákosak voltak. Azért, hogy a férfiak leszokjanak a mértéktelen borivásról, szárított és megtört bőregeret szórtak a borba. Jónak találták hatását, de vigyázni kellett a túladagolásra, mert megbolondulhatott tőle az ember. Mindkettőre találtak elegendő példát.157 Egyéb mezőgazdasági és más jellegű munkák Szántás: A szegényebb gyerekek már 12—13 éves korukban elmentek hetes szántónak a határban lévő nagyobb uradalmakhoz. Nyitott színekben vagy az ököristállókban leterített szalmán aludtak, s csak szombaton este mentek haza tisztálkodni. Napi 30—40 krajcárt kaptak, s teljes ellátást. Az ebédjüket a béresgazda felesége főzte. Gombócot, tarhonját, kását, krumpligaluskát, lebbencslevest ettek váltakozva. A kása és a tarhonya vastag étel volt, ahhoz nem kaptak mást. A krumpligaluska és a gombóc levéből levest is adtak.158 Kukoricafosztás: Általános szokás szerint rendezték a kukoricatörés után a fosztókát vagy fosztó bált. A szomszédok, ismerősök, rokonok, a házi legények és leányok pajtásai jelentek meg. 10-15-en, a gazdagabb családoknál 25-30-an gyűltek össze. A fosztás a korai vacsora után kezdődött meg. Aki korán érkezett, azt a vacsorából is megkínálták. Főztek egy bográcsnyi kukoricát, sütöttek pogácsát, melléjük adtak szőlőt, diót, egy-két pohár bort. 22-23 óráig fosztottak, majd muzsikaszó mellett táncoltak 1-2 órát.159 Bodogláron három nagygazda volt. A Gyenizse, a Matkó és a Molnár családok a kukoricatörés utáni szombatok estéjén összejártak kukoricafosztásra. A családok minden tagjának és a cselédeknek is menni kellett, alkalmanként 70—80-an is voltak. Egy jobb bárányt vagy fogadan, mustra birkát vágtak.158 Kaszálás: A kaszások pálinkát kaptak a fölöstököm előtt, majd pirított kenyérrel szalonnát fogyasztottak. Ebédre birkahúsból főztek paprikást, mellé egy-egy icce bort adtak. Uzsonnakor a kenyérmezé sajtotv&gy aludttejet étkeztek. Vacsorára fölmelegítették a déli maradékot, annak hiányában töpörtősfordított kását főztek.161 Házépítés: A házépítés befejezésének napján a gazda megvendégelte a segítőket, a szomszédokat és a jó barátokat. Bort tettek félre erre az alkalomra, az asztalra pedig st(alonnát, kolbászt, sajtot, az alkalomra sütött pogácsát terítettek. A férfiak bicskával ették a száraz ételt, közben nagyokat boroztak. Ezeken az alkalmakon asszonyok, lányok és gyerekek nem vehettek részt. A módosabb gazdák az áldomás mellett házszentelést is tartottak, amikor új házukat, vagy tanyájukat berendezték, és abba beköltöztek. Ezek ünnepélyesebb alkalmak voltak, ahová már családostól hívták a jó barátokat — a segítőket nem mindig.162 Fonó: 1869-ben a gyakori kilengések miatt betiltották a halasi fonókat. Rövid ideig még azután is összegyűltek nagy titokban a nők, de az 1880-as évek végére végleg megszűntek a fonók. A fonóházakat tizedenként — hat tizedre osztották Halast - szervezték meg, külön-külön az öregeknek és a fiataloknak. Egy-egy tizedben 5-10 fonóház is lehetett. A fonóházakban 10-15 nő vagy leány jelent meg alkalmanként. A lányok fonóit többnyire özvegyasszonyoktól bérelték. Fejenként 1—2 forintot fizettek egy-egy téli időszakra, s adtak mellé 1—2 meszely babot. Ezenfelül felváltva vitték a mécsesbe a szükség szerinti olajat, később petróleumot. A fonókba alkonyat és vacsora után gyülekeztek. A XIX. század elejéről maradt ránk Tumó Máté följegyzése egy kalendárium oldalán, melyben leírta, hogy a háziasszony cukros- vagy mézes borral várta a fonóasszonyokat. A söprűvel letakart, fazékba öntött bort a „kucó”-ban rejtette el a férfiak elől. Új fonóasszony érkezésekor így figyelmeztettek az eldugott csemegére: „Seprőkóré naturáré, ott a ficsurárér163 A fonóban aszalt meggyet és aszalt szilvát fogyasztottak, hogy ne fogyjon el a nyáluk. A gazdagabb asszonyok idősebb, szegény asszonyokkal fonattak. Megfizették idejüket, s nyálazóba szalonnát, aszalt meggyet és aszalt szilvát adtak.164 Csőszök: Szőllős Sándor az 1920-as években volt csősz, de étkezésük elbeszélése oly jellegzetes, hogy fontosnak érezzük közlését annak ellenére, hogy a XIX. század történéseit tárgyaljuk. Két társával együtt egy kunyhót építettek korcolt nádból, melynek belső végében egy 1 m hosszú, 1 sukk széles deszkapolcot akasztottak a szelemenre. Ezen tartották a szalvétába csomagolt kenyeret, fazék31
