Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században
Aratás Az aratás étrendje is eltért a hétköznapi étrendtől, ezt mutatja a kétszeri főétkezés. Négyszer étkeztek. Ebédre és vacsorára főtt ételt, fölöstökömre és uzsonnára száraz ételeket fogyasztottak. A tanyát birtokló gazdák a tanyában főztek, s ha volt az aratás helyszínén árnyékot adó fa, akkor kivitték az ételt a tarlóra. A tanyával nem rendelkező, a távoli határokon 4-6 láncos földet (6-9 magyar hold) birtokló gazdák nem mentek naponta haza, hanem kiköltöztek a föld szélére, s a kivitt eleségből a helyszínen főztek. Ugyanazon ételek voltak étrendjükön, mint amit a részes aratók fogyasztottak. A keresztek körül tanyáztak az aratás végéig. Ezeken a kisebb birtokokon nem volt hetes aratás.133 Azok a tanya nélküli gazdák, akiknek földje nem volt 3—4 km-nél messzebb a várostól, naponta hazajártak. Az első napon a gazda kocsira pakolta a kenyeret, sajtot, gyümölcsöt, egy levesestálat, a pokrócot, a szűrt és a subát, s a segítségekkel együtt kiszállította azokat a gabonatáblához. A fölöstökömöt és az uzsonnát a szőrtarisznyában vitt eleségből a keresztek tövében, vagy a földet szegélyező fák alatt fogyasztották el. Az ebédet a gazdasszony vagy egy serdültebb gyerek vitte az aratóknak szalvétába vagy kantárba kötött vászonfazekakban. Ha mégsem mentek haza vacsorára, hanem a kereszteknél aludtak, a főtt vacsorát vagy' délben kivitték a számukra, vagy az ott lévő eleségből főztek maguknak. A nagyobb gazdaságokban részes aratókat fogadtak, akiknek előre kiadták a konvenciót, a heti eleséget: kenyér, szalonna, kása, tarhonya, só. A konvención felül áshattak ki az újkrumpliból, szedhettek a gyümölcsöskertek fáiról, s gyűjthettek elegendő tűzrevalót a gazdáéból.134 Az 1880-as években Lüki Nagy András balotai gazda 3 véka rozst (90 liter), 1 véka búzát — ezeket előre adták, s az arató őrlette meg — 4 kg szalonnát, 5 1 kását 3 kg sót adott az aratók konvenciójába. A részes arató fizette és etette a marokszedőt.135 Csak a XX. században kezdett terjedni az a szokás, hogy egyezség szerint a tanyában főzött a gazda, bentkosztosok voltak a részes aratók. E szokás nem vált általánossá, s abban az esetben a konvenció is elmaradt. A legtöbb helyen magukat látták el az aratók. Mivel a marokszedőnek kaparnia kellett az ebéd előtt, ezért valamelyik arató — általában fölváltva — főzött a tarló széli gyöpök fái alatt. Fölöstökömre kenyeret, szalonnát, túrót és gyümölcsöt fogyasztottak. Ebédre lebbencslevest vagy krumplis tarhonyát, krutnplistésgtát főztek, vacsorára fölváltva fordított kását és sűrűtarhonyát. Vászonfazék, de leginkább bogrács alá tüzeltek. A kanalat mindenki magának vitte, bicskájuk a nőknek is volt.136 Némely bandagazda kétfogásos ebédet is főzetett. Gyakori aratóétel volt a krumpligaluska, melynek levét hagymás tgúrral leöntöttek, s levesként fogyasztották, kevés zöldséget téve bele. Ilyenkor a zsírsütésnél maradt töpörtőt kevés krumplival összetörték, amit ráhintettek a galuskára. „hívvel akármilyen képű ember beérhette” — mondta Kis Molnár Imre.137 A krumplis ételek csak a XIX. század végén terjedtek el, még a század közepén sem volt jellemző a krumpli fogyasztása. Szombaton hazamentek tisztálkodni, majd hétfő reggel vagy vasárnap este visszatértek. A vizet csöcsös kantában vagy korsóban tartották az aratók, melyekből általában a csöcsön keresztül ittak. A legközelebbi kútról napjában többször vittek friss vizet. Ahol több részes is aratott, ott a gazda csobolyójába töltötték a vizet, a legnagyobb gazdaságokban pedig vizes pokróccal és lóherével letakart hordókba.138 Az aratás megkezdésekor a részesek fölsorakoztak a gazda tanyájának udvarán, ahol pálinkával kínálták őket, majd „Uram, Jézus, segíts!” szóval megindultak a gabonatábla felé. Az aratás végeztével pogácsát, birkapaprikást és bort kaptak a tanyában.139 Ilyenkor sütötték a végzpbélest is.140 Cséplés A nyomtatást részesek végezték, akik az asztagok mellett tanyáztak, s csak szombat este mentek haza. Bentkosztosak voltak. A gabona nyomtatásakor a früstököt hét óra táján vitték ki a szérűhöz. Szalonnát, kenyeret, sajtot, túrót, savót adtak. A második ágyás fölterítése után, az asztagok árnyékában ebédeltek déli tizenkettő órakor. Mivel a szérűt a tanyák közelében alakították ki, ezért a tanyai konyhákban olyan ételeket is megfőzhettek, amiket a határban nem tudtak előállítani. Húsos és tésztás napok váltakoztak a nyomtatáskor. Paprikás krumplit és száraz babot főztek hússal, a tésztás napokon kukoricagombóc levest, ősz felé szilvás gombócot adtak. Szerették a lötyögős gombócot is. A búza- és rozslisztből fele-fele arányban kevert gombócokat kanállal szaggatták a forró lébe. Amikor félig megfőttek a gombócok, kevés lével együtt egyenként szedték ki őket egy bögrébe, melynek rázásával szép göm28
