Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)

Szőke Sándor: Kiskunhalasi borok

Kékfrankos Legjobban Magyarországon terjedt el, de ismerik és termesztik sok környező országban is. 1960-ban összes területét 2400 ha-ra becsül­ték. Értékeire a nagyüzemek is felfigyeltek, 1975-ig azonban csak mér­sékelten, ezt követően pedig az akkor meghirdetett vörösborprogram keretében nagyobb területen telepítették. A teltfürtű Kékfrankos klóntípusát Luntz Ottokár és társai szelektálták. Tőkéje kifejezetten erős növekedésű, kisszámú felálló vesszővel jellemezhető. Vesszői vastagok, barnás színűek, sötétebb csíkozásn­ak. Levele nagy, majdnem teljesen ép, csúcsa kiemelkedő, széle fűré­szes, mélyen és ritkán bemetszett. Fonáka jól érzékelhetően sertesző- rös, ami levelének alakja mellett egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Fürtje közép-nagy, vállas, olykor ágas, közepesen tömött. Bogyói ki­csik, gömbölyűek, sötétkékek, kissé hamvasak, vastag héjúak, lédúsak, élénk savtartalmúak, kellemes ízűek. Minden vonatkozásban az egyik legértékesebb fajtánk. Tőkéi ki­egyenlített állományú ültetvényt alkotnak, kevés hajtást nevelnek, és könnyen kezelhetők. Termőképessége kielégítő. Minden évben meg­bízhatóan terem, de esetenként kötődése nem tökéletes. A leg­rosszabb évjáratokban is elfogadható minőséget terem. Nem rothad, fürtjei sokáig a tőkén tarthatók. Kevés másodfürtöt nevel. Géppel jól szüretelhető. Bora szép színű, finom cserzőanyag-tartalmú, kissé savas, rubinvö­rös színe, fanyar, sokat sejtető ízében a tannin gazdag világa párosul a kellemes illattal. Bársonyos ízű, gazdag, telt vörösbor. Kadarka A Kadarka Kisázsiából a Balkánon át került hozzánk. A régebbi leírások szerint a 18. század vé­gén a kiűzött törökök helyére települt délszlávokkal került be. Más vélemények szerint nem a törö­kök kiűzése után, hanem a török hódoltság alatt, a törökökkel betelepülő szerbek révén került ha­zánkba, s terjedt el az ország több vidékén. A 19. század elején a kékszőlő ültetvények kétharmada Kadarka telepítés volt. A Fűszeres Kadarka kiónjait Németh Márton és társai szelektálták. 1969 óta a minősített szőlőfajták közé tartozik. A Nemes Kadarka klóntípusa Kozma Pál nevéhez fűződik, ami 1958-ban kapott állami minősítést. A legváltozékonyabb fajták egyike. Tőkéje erős fejlődésű, kisszámú, mereven felálló vesszőzetű. Vesszői vastagok, egyenesek, recézettek, barnásszürke színűek, vörösesbarna csíkozásúak. Levele középnagy, vagy nagy, három-öt karéjú. Levélszéle csipkés, fűrészes, ritkán és közepesen bemet­szett. Színe haragos sötétzöld, fényes, felülete hólyagos. Fürtje középnagy, hengeres, tömött. Bogyói kicsik, középnagyok, gömbölyűek, jól beérve kékesfeketék, a fürt árnyékos oldalán azonban inkább zöldeskékek, vékony héjúak. Lédúsak, és kellemes ízűek. A kevésbé meleg fekvésekben, a rossz évjáratokban vagy nagyobb terheléskor érése lelassul, kis mustfoka kevés színanyaggal párosul. Kifejezetten fagyérzékeny fajta, de mert nagyobbrészt fejmű­veléssel termesztették és télire takarták, a fagyok után az alacsonyabb rendű rügyekből is nevelt ter­mőhajtásokat, majd elegendő számú fürtöt hozott. A legjobban rothadó fajták egyike. Talajjal szemben igénytelen, edzett fajta. Bora a hagyományos termesztésben mind homokon, mind kötött talajokon jellegzetes fűszeres, zamatos, kiváló siller, a jó évjáratokban a minőségi kategóriába sorolható. Az utóbbi években szép vörösborok készültek belőle. 201

Next

/
Thumbnails
Contents