Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)

Szőke Sándor: Kiskunhalasi borok

S^őlődarálás. S^ank, 1950-es évek

Préselés, 1910-es évek

Mivel a gazdák rájöttek, hogy a szőlő sokkal nagyobb jövedelmet eredményez, mint más szántóföldi növények termesztése, ezért a tiltás ellenére elkezdték a tanyák körüli sivár homokot beültetni szőlővel.

1853-ban Sóstó mellett, a mai Iparszőlők területét kiosztották szőlőültetés céljából. Rövidesen 1900 hold szőlő volt már az Öregszőlők és az Iparszőlők területén. A város más részein nem engedélyezték a szőlőtelepítést, mert akadályozta az állattartást. A 19. század közepén a Fekete Kadarka, Gohér (Bajnár), Vörösdinka, Cigányszőlő fajták voltak a jellemzők.

1875-ben Észak-Amerikából behurcolták a filoxérát, a gyökértetűt, amely rohamosan pusztította a magyarországi szőlőültetvényeket, főleg a kötött talajon létezőket. Mivel Halas környékén homo190