Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században
s levesként fogyasztották.66 A disznólapockából vág a disznógerincből főzött leves betéte is lehetett a kukoricagölödin, amit csigolyás gölödinnek neveiteké'1 Gyakran került a téli étrendbe a sült tök és a sült répa is. A zöldségféléket és a krumplit az udvar félreeső helyén, földdel borított sírvermekben tárolták.68 A XIX. század első felében a krumplit még nem tették bele a pusztai ételekbe. A krumpli a XIX. század második felére vált általánosan hasznosított és kedvelt ételalapanyaggá. A hajában főtt krumplit kertibáránynak csúfolták.69 A káposztát Mindenszentek után vágták le, majd a szalmakazlak déli oldalán szalmával és kukoricaszárral takarták le. Általában a két karácsony közén savanyították le azért, hogy húsvétig is elálljon.70 A káposztasavanyítást vagy a család, vagy szegényebb sorsú, házaló személyek végezték. Az úgynevezett káposztataposók előre leszerződtek, esetleg benyitva az ismerős tanyákra felajánlották szolgálataikat. A kétfülű kancahordóba vagy a nagydézsába rétegesen taposták bele a legyalult és az egészben hagyott, torzsájuknál keresztben bevágott káposztafejeket. Sóval, köménymaggal, egész borssal, babérlevéllel, erős, szárított hüvelyes paprikával ízesítették. Néhányan a rászórt só felényi tört cukrot is hintettek a káposztára, melytől fehér maradt. A káposztataposás végén ebéddel vagy vacsorával és borral kínálták a káposztataposót. A kialkudott bér mellé ételt is adtak tarisznyájába, hogy7 jó hírét vigyék a gazdának.71 A nagygazdák bárányt vagy fogatlan, mustra birkát vágtak.72 A káposztát sokféleképpen hasznosították. Nyersen is fogyasztották, de olajjal leöntve jobban szerették. B^ggelihe^ megsütötték, töpörtőt adtak mellé. A káposztás tésztát sósán és édesen is tálalták. Káposztás rétesből is két félét sütöttek, a borsosat és az édeset. A káposztalevest hússal és hús nélkül is főzhették. A téli ünnepek elmaradhatadan étele volt a töltött káposzta és a húsos káposzta?3 Az 1860—1870-es években még a polgárcsaládoknál sem volt befőtt,74 a gyümölcsöket frissen fogyasztották, és aszalással tartósították. Gyakran került az asztalra a szilvából főzött, tejfölös liszttel behabart keszpce. Friss gyümölcsből és aszalványból egyaránt főzték. A szilvaleves mellett keszőcének csúfolták azokat az ételeket is, melyeknek se formája, se íze nem volt.75 A XIX. század végéig termesztették a halasiak a káposztarepcét. A kisbirtokosok a kertbe vetették. Aratás után a satuban üttették ki olaját, mellyel a mécsekbe öntve világítottak. Az 1890-es évek elején szűnt meg termesztése, mert a függő lámpák elterjedése után a boltban vásárolt petróleummal világítottak. A káposztarepce olaja étkezésre is alkalmas volt. Kesernyés utóízét a forró, kissé égett pirítós kenyér elvette, ezért gyakran került a reggelik sorába 76 A XIX. században gyakran gyűjtögettek az étkezésekhez a vadon termő növények közül. Teának a szederlevelet, a bodza- és akácvirágot, a fodormentát és a szagosmentát főzték meg. Az ugarokból ásták ki a béresek, de legeltetés közben is gyűjtöttek földimogyorót, melyet esténként megsütöttek, s zsebre rakva napközben fogyasztottak. A gabonafélék között nőtt a lim, melynek magjából olajat ütöttek. A tarlókon és az ugarokon kaszálták a csörmölyét, melynek szeme alig különbözött a búzáétól. Kicsépelték és megőrlették, fehér lisztjéből jó ízű, kékes kenyeret sütöttek. Többféle vadnövényt fogyasztottak salátának. Korai salátaként került az asztalokra az ugarok galambbögye. A mezei salátát hosszabb ideig gyűjtögethették. A piacokon is árulták salátaként a vad spárgát vagy nyúlámyékot. A partos homokon vagy az elhagyott szőlőkben gyűjtögették a halasiak egyik legkedveltebb ételét, a darulábsalátát, melyet a februári hidegekben a gyökereiből kihajtó, sárga virágú tejesgazból készítettek.77 A Halasi Újság 1883. április 29-én szót emelt a darulábsaláta — Chondrilla juncea — mellett, javasolva a kertészeknek, hogy kíséreljék meg konyhakerti termesztését. Mosogatás tanyán, 1938 16
