Komáromi Szilárd - Végső István: Vári Szabó István - Thorma János Múzeum könyvei 25[26]. (Kiskunhalas, 2008)

Komáromi Szilárd: Út a polgármesterséghez (1827-1872)

még olyan taktikai előnyöket sem tudott kivívni, amivel feltételekhez köthette volna a fegyverletételt.

Az aradi vár eleste után elfogták. A sok ezer magyar szabadságharcoshoz hasonlóan Vári Szabó is megszenvedte a habsburg önkényuralom megtorlását. 1849 őszén Bécsbe hurcolták, ahol 11 hónapot töltött a Dologházban, fegyházi körülmények között. A honvéd századost Világos után besorozták lefokozva osztrák közlegényként és 1850 őszén Olaszországba vitték, ahonnan 600 pengőforint váltságdíj ellenében bocsátották el.s

A szülőváros szolgálatában

A szabadságharc vereségét követően a birodalmi érdekek elsődlegessé válása következményeként átalakult a közigazgatás rendszere Magyarországon. Ez a változás különösen nagy súllyal jelentkezett a jászkun előjogokkal rendelkező területeken, így Halason is. Ez az átalakulás közvetlenül érintette Vári Szabó Istvánt is. A város életét a tanács irányította: a közigazgatást, a jogszolgáltatást és a mezőváros gazdasági életét. Egyben fontos feladatot töltött be a lakosság erkölcsi életének szabályozásában. Jelentős hatalom összpontosult a tanács kezében, melynek legitimitását a szabad választás biztosította.

A választott tisztségviselők között a legrangosabb a szenátorok élén álló főbíró volt. A főbíró, mint a település első számú vezetője személyes felelősséggel tartozott a város közéletének alakulásáért. Vezetésével a tanács részt vett a Jászkun Kerület elöljáróságának jelölésében és a választásban. Helyi szabályrendeletek keretei közt irányította a várost. Ellátta az adóigazgatással, a katonaállítással és azok ellátásával kapcsolatos feladatokat, felügyeletet gyakorolt a céhek felett. Hiteles helyként tevékenykedett, bizonyságleveleket adott, tanúkihallgatást végzett. Felügyelte a mai értelemben vett polgári jogi jogügyleteket, az adásvételeket, a végrendeleteket. Ellátta a lakosság szociális ügyeit, a közgyámi feladatokat. Felügyelt a birtokviszonyok alakulására, a földfelmérésekre, a gazdasági feladatok rendszeres időszakokhoz kötött ellátására. Házhelyet adományozott, elvégeztette az összeírásokat.

A legfontosabb kinevezett tisztségviselő a nótárius (jegyző) volt, hivatali ideje a főbíróéval azonos. Korábban a 18. században még gyakran előfordult, hogy még a főbíró is írástudatlan volt. Az írásbeliség hiteles biztosítása tehát a nótáriusra hárult, még a szegények panaszainak díjtalan írásba foglalása is. A 19. században már a nagyobb birtokkal rendelkező, gazdag családok müveit tagjai közül került ki a főbíró személye. Ekkor is még hagyományosan a kor szóhasználata szerint a jegyzőt, mint tollvezetőt emlegetik.

13