Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja
Németh Buhin Imre: Béka vers Szép a víg lakodalom, Mert ottan nincs unalom Kivált, ha ott lehetünk, És benne részt vehetünk Buhinéknál ki ott volt, az nevetve majd megholt Ott volt oroszlánkodás Béka borjú mutatás Bíró Mihály jókedvű, Ugrált, mint a jó medű Végre köztük Unokát, Föl tzéfrázták mint békát Teknőt köttek hátára, Altata négy lábára Fűtyögött forgolódott, Végtére hanyatt fordult Simon Sándor örömmel Leste teli vödörrel A békának megtette Vízzel végig öntőié így járt meg a nagybéka, megszólat, mint onoka Kérem kigyelmetöket, ódják le a teknőmet, Alig fordult hátára, föl állott két lábára. Bezzeg volt nagy nevetség, De mint kinek szája ég A gazokat meglátta Ilyen szókkal átkozta Halod-é Bíró Misa Segődbe a ló....a Éhen soha ne mulass Béka farából falhass Simon Sándor tzimborád, Seged forduljon hozzád Ördög bujon belétök, Hóhér bánjon veletök Ha gazdánkra nem néznénk, meglátnátok mit tenék. Buhin lakomába egy béka fészkelte Magát a nép közé, de vajon mi lelte Míg szárazon mászkált, teknő mondurjába Örült mely szépen jött a kompániába De tudjuk a béka is mások maskarája Bíró Mihály, alig hogy ezt balagtatta Simon Sándor mindjárt vízzel lotsolgatta Azott itt kedvére a Bíró békája Azott két oldala tüdeje és mája Megszólalt a béka ugyancsak bekegett A vendég nevette ezt az ajtó megett Örült, hogy télben is békaszót hallhatott Még jobban, hogy kormos csukát is foghatott Emberből bolondot csinálni, hogy lehet Tanságul kiki Unokához mehet. Németh Buhin Imre: Egy szegény hazaspar A reménység hajtja hajónk vitorláját Az enyhíti soknak kínos nyavalyáját. Akinek vállain sajtol a szegénység Kintses ház gyanánt van annak a reménység. Egy ülő tyúkja volt egy új házaspárnak, Melynek örült mint egy pénzzel rakott várnak. Jövendő sorsokat ezen építették Hogy jobban őrizzék, ágy ok alá tették. Egyszer, hogy feküsznek pokrotzos ágyokba Búsúlni kezd a férj, fejét töri sokban. Nagyot sóhajt, így szól, hogy éljünk Feleség? íme nints házunkban két napi eleség. Erre felel Kató, mitől kelne félnünk, Úgy látom jó Uram, könnyű lesz megélnünk. Rövid időn tyúkunk tojásit kikölti Egy kis tsipogó nyáj házunkat bé tölti Húszat fog tojni, úgy hiszem azt felőle Felnevelem én azt, lesz tíz tyúk belőle Ebből jövő nyáron kétszáz tsirke lészen Mely egy garasával négyszáz petrát tészen Ebből élhetünk és veszünk is két kotzát Meghizlalására tököt, kukoricát. Lesz két-két malaca mindenik kotzának, Eladjuk, több hasznát vesszük az árának. Mert ragasztunk rajta két lovat, szekeret, így meglész mindenünk, amit szívünk szeret. Rajtok egy nap megyünk fáért az erdőbe, Másnap a malomba, onnan a mezőre Vásárra nyargalunk Váradra, Budára így víg lesz életünk, meglész lovunk ára. Hova mégy, mond ’a férj, a fáradt lovakon, Holott nem voltak még sem fűn, sem abrakon. Már látom, mindaddig kínzód szegényeket, Míg a kutyák vélük nem töltik béleket. Káromlásokra és haragjában fakadt, Olyat rúg az ágyon, hogy mindjárt leszakadt. Kató a két kantzán mindaddig nyargaló, Hogy eltört a tojás, a kotlós meghaló. Lehet reménységgel sorsunkat szépítni, De egy szalmaszálon nem kell várt építni. IV.6. Németh B. Imre (1837-1882) és Gyenizse Erzsébet (1842-1895) gyermekei: IV.6.4. Németh B. Judith (1870. ápr. 26. - 1872. márc. 19., sorvadás). 2 éves. Keresztszülők: Balázs Imre, Kovács Mária. 69
