Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja
A halasi nemes Tegzes családról. A Tegzeseket pusztaárendálóként említik. A XVIII. századi határperek vallomásaiban gyakran találkozhatunk a módosabb halasi gazdák pusztabérlő tevékenységének emlékeivel. Tegzes Jánosról a következőket írja: „A János keresztnév népszerű lehetett a halasi Tegzes családban, ezért a különböző korokban élt Tegzes Jánosok fordulnak elő a vallomásokban. Legtöbbet emlegették talán azt az „öreg” jelzővel illetett Tegzes Jánost, aki Buda visszavételekor, az 1680-as években még gazdálkodott. A perekben tanúként is szerepelt néhányszor egy Tegzes János, aki nagyjából a XVIII. századdal volt egyidős. A Tegzes család a XVII. század második felében élte fénykorát. Hatalmas pusztákat birtokolt. Némelyik pusztát nemcsak árendálta, hanem zálogos birtokként „föl- desúr” módjára használta. A tanúvallomásokban tükröződő népi emlékezet a török kor utolsó évtizedeire, a XVII. század végére és a XVIII. század elejére vonatkoztatva Bánegyháza, Bőszér, Csábor, Kiskőrös és Tázlár puszták birtokosaként jelenítette meg a Tegzes családot.” Forrás: Bárth János - A halasi határperek történeti-néprajzi tanulságai. Ö. Kovács Jó- zsef-Szakál Aurél szerk: Kiskunhalas története 2. 2001.389-434. bort, hogy nem férne egy vasas vödörbe. Aki a kerítésen át akart szökni, azt egy 2 méteres hosszú léccel lebillentették a cselédek. Én, lehet, hogy levágom a gazjusst, de a Matkó István nem vágja le! - Adja kend!” - mondta Matkó. Aztán leeresztette a szelet, hogy beleférjen a bor. A pásztorlakodalmak játéka volt a „békajáték”, és a „szoptatás”. Unoka asztalost megtették békának, teknőbe fektették, aztán istrángokkal rátekerték, hogy ki ne jöhessen belőle. Simon Sándor a teknőt hirtelen teleöntötte vízzel. Benne volt az Unoka. Buhinné rítt: Ki kell szabadítani! Ünneplő ruháját kicsavarták, aztán másik száraz ruhát adtak rá. Buhin Panna lakodalmi mulatságáról a békajátékot Ferenc nagyapám testvérbátyja, Németh Buhin Imre (1867-1930) versbe szedte, amelyet ugyancsak a Néprajzi Múzeum Adattára őriz. A „Béka vers” Németh Buhin Imre alakjánál lesz olvasható. Nagy Czirok László az alábbiakat jegyezte meg ehhez a gyűjtéséhez: „A Buhin pásztorfejedelem háza most a Ván Benjámin ref. lelkészé. Ma is nádfedeles. Sajnálom, hogy ezt a pásztorlakodalmat tövéről hegyére fel nem jegyeztem. Ez az összeállítás is alig olvasható s alig érthető rövidséggel a helyszínen készült apró jegyzetekből íratott most le.” A néprajzi gyűjtésben olvastam a lobogók szerepéről is: „Esküvőre menet és jövet két lobogó is készült, nemzeti színű, egyik a vőlegényé, másik a menyasszonyé. Elől vitték a vőlegényét, kalap volt a hegyében, de nem a használatban lévő. A násznagy vette, mint a mellényt is. Hátul a sok kendő a menyasszony lobogóján. A bunkóján piros alma, nemzetiszín pántlikával odaszegezve a rúdhoz. A bőrdudás mellett tartották a gazda kocsiján, ami hátul ment. A templomnál már várták őket sokan, két zászló közt mentek. A jegykendő is rajta: a menyasszonyé a kalap alatt, fehér tulipánnal kivarrva. A vőlegényé a menyasszony zászlaján, az alma alatt. Megérkezés után zászlóbontás. Egyik a másik almáját elfogyasztotta, a párok.” 51
