Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - Szépszülőink (Marsóczki) Németh B. János és Csepregi Erzsébet
A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei Szépszülőink (Marsóczki) Németh B. János és Csepregi Erzsébet (Marsóczki) Németh B. János csikós (17537-1815. okt. 13. Halas), élt 62 évet. Felesége - Csepregi (Csefregi) Erzsébet (1760-1837. febr. 24. Halas, vízibetegség) élt 77 évet. Esküvő: 1790. febr. 16. seregélyesi Német János vette vadkerti Csepregi Gergely redemptus hajadon lányát, Erzsébetet. (A házassági tanúkat nem jegyezték.)19 Amikor a fenti anyakönyvi adatokból kiderült, hogy ősünk valóban a Dunántúlról érkezett Halasra, a fővárosi levéltárban - Marsóczki nevet keresve - átvizsgáltam a Mária Terézia-féle betelepítéseket, a Fejér megyei, seregélyesi és székesfehérvári anyakönyveket, sajnos eredménytelenül. Átnéztem a Trencsén vármegyei Mar- sóvszky (Marsófalvi) család levéltárából származó dokumentumokat, melynek őse a XIV. század közepéig vezethető vissza. (Zsigmond király 1430-ban adományozta címeres levelüket.) Azonban itt sem leltem azonosítható nyomra. Kutattam a katolikus anyakönyvekben is. Egy esketési adat reményeket ébresztett bennem: Kiskunlacházán házasodott 1752. április 27-én egy Andrej Marsófski és Helen Jais vagy Kis nevű pár, akik Perekről jöttek, utódokat azonban már nem találtam ezen a néven és helyen. („János” születési éve illeszthető lenne a házaspárhoz)20 (Egyébként Halason is léteztek Marsófszky nevűek: 1884. jan. 9.-én született Marsófszky Vilma, Krisztina, Mar- sófszky Sándor vasúti őr és Kovácsik Katalin leánya, [,,f’sárfeszesz] katolikus anyakönyv).21 Miután nem találtam konkrétumokat, valószínűvé vált a családi legenda, hogy ősünk lengyel menekültként került hazánkba. Buhin Balázs pásztorunoka Nagy Czirok László múzeumi kéziratában Madarassy László „Pásztorok” című munkájában sorolt megállapítását helyreigazítva a következőket mondta: „Az idegen pásztorokat az új földesurak hozták be 1748 után, azokból kerültek a Kiskunság szabad tereire is, de volt köztük néhány menekült is, akik különböző okokból régi lakhelyük elhagyására kényszerültek. Magyar ember is vett fel szükségből idegen nevet a pásztorvilágban.”22 Nagy-Szeder István (1876-1936) építész, helytörténész aKiskunhalas város története III. kötetben jegyezte le a luteránusok neveit 1769-1778 közötti időben, a római katolikus egyház anyakönyve szerint23 Belányi, Béres, Benke, Buloszóki, Bas, Banyó, Balog, Brhely, Csányi, Csorba, Chermin, Csordás, Csővári, Dancsák, Dubnica, Dér, Dreckó, Dimacsik, Fejér, Florin, Faragó, Fehé, Gracska, Hegedűs, Helfricht, Hinnerperger, Haras, Hankó, Kis, Kern, Kosztolnyik, Kurucz, Katomi, Krizsán, Khalcmann, Pap-Kucskó, Laghi, Mucsi, Mihes, Mincár, Mészáros, Mária, Molnár, 34
