Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

Mellékletek

kát vették le. Szükség esetén a vásznak további felcsavarásával csökkentették a malom fordulatát. Amikor fél vásznakkal és deszkázat nélkül kellett dolgozni, a malom teljesítménye már csökkent. A fordulatszám is váltakozó volt. Nagy erősségű szél már nem egyenletes, lökésszerűen váltakozó. A malom teljesítménye akkor volt a legjobb, ha teljes terített vásznakkal és deszkázattal dolgozhatott.

Vihar erősségű szélben a vitorlák veszélyeztetése nélkül dolgozni (őrölni) nem lehetett. Inkább leállították. Zivatar esetén a vásznakat teljesen felcsavarták, a leemelhető deszkákat leszedték, a vitorlát egy erős lánccal a fordítókaróhoz kötötték. A három kőpárt befogták és a felsőköveket szállítócsavarral leszállították. A fordító középszárfát (malomfarát) ugyancsak lánccal a fordítókaróhoz kötötték. így biztosították a malmot vihar ellen. Természetesen rögzítések előtt a várható viharral szembe fordították.

Amikor a szélmolnár őrölt, nemcsak a malomban lévő berendezésre kellett ügyelni, hanem a vitorlákra és az időjárásra is. Időben észre kellett venni a közeledő zivatart, mely a malmot veszélyeztette. Ha későn vette észre, nem volt ideje a vitorlákat leszerelni, a vihar összetörte és ez igen komoly anyagi kárt jelentett a molnárnak.

A malom teljes üzemelésénél két molnárra volt szükség. Egyik az első emeleten a termény felöntésével foglalkozott, a másik a földszinten az őrleményt zsákolta le. Az időt is jobban ki tudták használni, mert a vihart is megközelítően be tudták várni. Két molnár 5 perc alatt le vagy felszerelte a vitorlákat. A szélerőt igyekeztek jól kihasználni. Amíg a szél fújt, éjjel-nappal dolgoztak. A molnár akkor pihent, amikor szélcsend volt.

A szélmolnárok munkája nem volt mindig kellemes. Esős időben sokszor áztak, télen fáztak. Ha elázott, és vízzel teli vásznat kellett becsavarni, a kabát ujjába csurgott a víz. Télen jeges eső idején a kiterített vásznak jéggé fagytak. A vásznakat csak úgy lehetett nagy nehezen becsavarni, hogy egy molnár felmászott a vitorlán és kézzel törte a jeget. A jeges vitorlán életveszélyes volt a közlekedés. Késő ősszel gyakran előfordult, hogy este a malom leállításánál vizes ázott vásznakat csavartak be, reggelre megfagyott és nem tudták kiteríteni. Fel kellett menni a vitorlán és leszedni, meleg fütött helyiségben felolvasztani. A kiolvasztott vizes vásznat fel lehetett rakni, mert ha 0 fok alatt volt is a hőmérséklet és a vizes kiterített vászon meg is fagyott, a vitorlák forgása közben kiszáradt, a rajta levő jég szublimált.

Ősszel nem volt olyan szeszélyes az időjárás, hűvösebb időben egyenletesebb a légáramlás, ez az időszak volt a legkedvezőbb a szélmalomra. Ilyenkor mondták: jó áj er (hűvös, egyenletes szél) van.

321