Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
A következő vitorla felerősítését az előbbinek által ellenes oldalán kellett végezni, ezért a széltengelyen fordítani kellett annyit, hogy a már feltett vitorla felfelé álljon. Ezt a legkönnyebb módon úgy érték el, hogy a malomkő orsókat mind befogták a sebes kerékbe, a felső köveket szállító csavarokkal leszállították. Ezáltal a bálványtengely le volt rögzítve, hogy az elfordulni nem tudott. A fogókereket (féket) fellazították, majd a tetőt fordítókocsival 1,2-szer körülfordították, mire a feltett vitorla pontosan felfelé állt. Fel lehetett helyezni a második vitorlát is. Most már a két vitorla egyensúlyban volt, úgy hogy kézi erővel könnyen el lehetett fordítani a tengelyt. Feltették a harmadik vitorlát is. Ugyanazzal a módszerrel kellett elfordítani, mint a második vitorla elhelyezése előtt. Most már felszerelték a negyedik vitorlát is. Végül a négy vitorlát merevítés céljából acélsodronykötéllel kötötték össze (29. rajz melléklet). Ezzel a szélmalom teljesen elkészült. A szélmalom méretezése A szélmalom méretezését statikailag a gyakorlat alakította ki. A régi egyszerű molnárok, malomácsok statikai számításokat végezni nem tudtak. Ezért úgy, megérzésük alapján méretezték malmaikat. Ha valamilyen alkatrész gyakran eltörött, azokat erősebbre készítették és így alakult ki és tökéletesedett teljes egészében a szélmalom. Mivel Hollandiában tökéletesedett, feltehető, hogy az ottani theológusok, mint értelmiségiek sokat segédkeztek a kialakítási munkálatokban. Ha vizsgáljuk a hajtómű szerkezet áttételezését, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a szélmalom építők már a régi időben is a malomkő kerületi sebességéből indultak ki. Természetesen a szélkerék (vitorlák) átmérőjét is figyelembe kellett venni. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb átmérőjű vitorlák fordulata kisebb volt, mint a kisebb malomé. Lassúbb fordulatú, 24 m átmérőjű vitorláknál alkalmaztak 42 zoll (bécsizoll) átmérőjű köveket. Ilyen méretű volt két pár és egy kisebb kb. 38 zoll átmérőjű. Voltak egyköves kis szélmalmok is. Ezeknél nem volt bálványtengely, hanem a szélkerék közvetlen a kőorsót hajtotta. Maradjunk a tárgyalt malom méreteinél. A széltengely középtől mérve a vitorla hossza 11 m, a teljes átmérő 22 m. Az őrlőberendezés két db 42 zoll átmérő és egy db 38 zoll átmérőjű kőpárból állt. A 42 col átmérőjű kő átmérője mm-ben 1100 mm, vagyis 1,1 m. Kerülete: d*jt=l,10-3,14 = 3,45 m. A megengedett maximális kerületi sebesség v = 8,5-9,5 m/sec. Ennek alapján a kő fordulatszáma: N = v/k = 9,5 / 3,45 = 2,753 ford/sec. Mivel a fordulatszámot percben szokás meghatározni, meg kell szorozni 60-nal: 2,753 • 60 = 165 ford/perc. Mint minden közlőmü berendezés méretezésénél a meghajtott gép és meghajtó motor adataiból kell meghatározni a közlőmű áttét viszonyát. Most a széltengely fordulatszámát kell megállapítani. A szárnyak (vitorlák) átmérője 22 m. 6 m/sec szélsebességet véve alapul, egy vitorla számítható szélenergia átvevő felülete, a szárny hosszának 5/6-od része, vagyis egy vitorla 2,5 • 7= 17,5 m~. A négy vitorla összesen: 4 • 17,5=70,00 m2. Egy ilyen szélkerék fordulata leterhelt állapotban 16,843 percenként. 317
