Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
elhelyezték úgy, mint ahogyan a fal tetején történt. Ezekre a befalazó dúcokra ráhelyezték a 6 darabból készült kör alakú alsórámát (sárgerendát). Az alsóráma lapolással illeszkedik egymáshoz. A kör belső felénél keresztülfürták a dúcokkal együtt és csavarokkal rögzítették. A külsőráma (10. rajz melléklet, 2., 3., 4., 5. ábra) hat darabból készült ugyancsak lapolt illesztéssel. Az 5. ábra szerinti darab úgy készült, hogy az bármikor szükség esetén kiemelhető legyen a belső csúszóráma esetleges javítása esetén. A külsőrámát hosszú csavarokkal rögzítették a befalazó dúcokon keresztül. Az alsórámába csúszó dúcok részére fecskefarokszerü hornyokat véstek. Ezekbe a hornyokba verték be a csúszó dúcokat (10. rajz melléklet, 7. ábra) A csúszó dúcok akác, vagy gyertyánfából, a rámák tölgyfából készültek. A csúszóráma egy kör alakú ráma (11. rajz melléklet), mely 8 darabból készült. Az ívdarabok ugyancsak lapolási illesztéssel készültek, de nem egyszerű lapolással. Itt az illesztéseknél, a lapolásoknál homyos, illetve csapos lapolás készült. Erre azért volt szükség, mert ez a ráma hordozta az egész tetőt, széltengelyt, vitorlákat stb. A darabok készítését all. rajz melléklet 1-8. ábrái mutatják. A darabokat négy lap fejű anyáscsavarok fogták össze. A csavarfejeket itt mélyebben süllyesztettékbe, mert a csúszóráma alsó csúszó felülete idővel megkopott és a csavarfejek akadályozták volna mozgásában. Az elkészült csúszórámát vízszintesen gerendákra vagy bakokra helyezték és ráépítették a görbe gerendákat, a szarufákat tartó fiókgerendákat, valamint egyéb kötő gerendákat és a középgerendát (mittligerenda). Görbegerendák tölgyfából készültek. (12. rajz melléklet, 1. ábra) Ezeket lapolással illesztették a csúszórámára. Először elkészítették rajta a szükséges furatokat, csapfészek véséseket. A fagerenda részére hosszabb csapfészket véstek azért, hogy a fagerenda ékek segítségével előre, hátra állítható legyen. Ezáltal a széltengely hosszirányú beállítása lehetséges volt. Elkészítették tölgyfából a kötőgerendákat (12. rajz melléklet, 2. ábra; 13. rajz melléklet, 17. ábra), a vánkostartó gerendákat, (12. rajz melléklet, 3. ábra), majd az áthidaló gerendát (13. rajz melléklet, 19. ábra). Az áthidaló gerendára ráépítették a fékgém részére szükséges bakokat. A fargerenda tölgyfából készült. (13. rajz melléklet, 3. ábra) A fargerenda mindkét végén három egymással párhuzamos csapot készítettek a nagy igénybevétel miatt. Középen a széltengely farcsapjának részére acélperselyt véstek be és ezt egy kampós csavarral rögzítették. (13. rajz melléklet, 15-16. ábra) Készült még hozzá a farcsap biztosító kengyeles csavar. (13. rajz melléklet, 14. ábra) felkészítették a tetőszaruk részére szükséges fiókgerendákat. Ezeket is a helyszínen illesztették (12. rajz melléklet, 4-10. ábra). Ezek után a középgerenda (mittligerenda) és toldása készült (14. rajz melléklet, 1-2. ábra). A középgerendát nagy igénybevétele miatt erősre kellett mértezni, ez 28x28 cm keresztmetszetű fenyőgerendából készült. A gerenda hosszának felezőpontja volt a kör alakú malomépület középpontja. Itt az ábrán megjelölt módon a bálványtengely felsőcsapja részére úgynevezett bolhacsapágy készült bevésésre. A bolhacsapágy (14. rajz melléklet, 3. ábra) kétrészű volt. Alma- vagy körtefából készült. A felsőrészt ugyancsak alma vagy körtefából készült leszorító fedél zárta le (14. rajz melléklet, 4. ábra), két darab négylapfejű anyáscsavarral. A csapágy kenése céljából ferdén, 308
