Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A pásztortársadalomról - Az őrzés, legeltetés, jószággondozás regulái

az oktatást nem fogta mög. Égy hódvilágos éjjé, mikor a nyárfabokrok közt mozgó tolvajt észrevötte, átszaladt az apámhó: -Itt a bétyárok Pétör bátyám!- Vittek-é má valamidet? - kérdi tülle az apám.- Még nem! - válaszolta Pali.- Nahát csak arra vigyázz, ami előtted van!

Rögge, láttya ám az apám, hogy a Pali égyik dombrú a másikra szaladgáll.- Mi a bajod Pali?! - kiált oda hozzá.- Mögloptak az éjjé Pétör bátyám.- Montam ugy-é, hogy csak arra ügyej, ami előtted van! - Az éjjé, míg nálam jártá, a fehér gatyádrú észrevették a lopok, hogy otthagytad a falkát; ládd-é, igy kerüt elő a baj! Mögmontam, hogy csak arra vigyázz mindig, ami előtted van!”

22. A tolvaj kutat idegeneknek megmutatni nem szabad. Azokban tartották a dugott enni és innivalókat a cserény, vagy a gúnya közelében. Egy nagy hordót a földbe ástak, s annak oldalában két sor szegen lógtak a zacskók, meg az iszákok. A hordó fenekén álltak a pálinkás, boros edények.

Az őrzés, legeltetés, jószággondozás regulái

1. A jó pásztor a maga jószágának se kedvezhet jobban, mint a másokénak.

2. A jószágot ütni, verni, vagy ok nékül zavarászni nem szabad.

3. Kétféle hangon kell a jószággal beszélni. Ha bűne van, haragosan. Még végig is kell rajta vágni, mert tudja az állat, hogy csínyt tett. Máskor szép szóval, simogatással. Ezért hálás is a jószág. „Elbutul a jószág, ha ok nélkül verik”. „Ha igaztalanul bántják, nem felejt a jószág.”

4. Ha indul a jószág, a pásztornak is mennie kell. Este, mikor a jószág az állásba megy, s a pásztorok megvacsorálnak, a bojtárok lefekhetnek, s alhatnak is, mert éjjelre a jószág körül helyt áll a lakos, vagy helyettese. Fergeteges, zivataros idővel azonban éjjel is résen kell lenniük, mert a jószág ilyenkor nyughatatlan s kitörhet. A kelés, fekvés idejét a jószág legelni akarása, vagy esti „berakodása” igazgatja. (Lakos: aki a cse- rénynél rendet tartott és főzött, berakodás: a jószág állásba telepedése éjszakára.)

5. Mindig előtte a jószágnak. A legeltetésnél igen fontos, hogy a pásztor mindig a jószág előtt haladjon. A hátulja úgyis odaér. Ha első kiveréskor megengedné a pásztor, hogy a jószág szétterüljön, később már bajos erről leszoktatni.

6. Kevés beszéd. Bottal adják tudtára egymásnak, hogy mit akarnak.

7. Legeltetés közben dalolni nem szabad. Dalolás közben a pásztor figyelme elterelődne a jószágról, s nem tudna a jószágra is, a felettesre is ügyelni.

8. Szaladni a barom vagy falka körül szégyen a pásztorra. A pásztori tekintéllyel, tudással a szaladgálás nem egyeztethető össze. Ügyetlenségre, tudatlanságra mutat. Ha sietős az út, lóra, a juhásznak csacsira kell pattannia.

9. A kígyót agyon kell csapni. A fejét kell szétverni. Utálták, mert felcsavarodott a tehén lábszárára s még a tőgyét is megszopta. Rászokott a birkákra is, de azok szétug- rottak tőle.

28