Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A pásztortársadalomról - Pásztortörvények

Zalai Szalay László: A puszta balladája. 1930. 8

4. Kész a szerződés, ha az egyezkedők közül bármelyik a másik fél tenyerébe csap. Kifogás esetén, tanú nélkül, az ilyen szerződés érvényesíthető nem volt.

5. A felfogadott pásztor, ha nem áll helyre, a kapott foglalót kétszeresen fizeti vissza. Hajónak látta a számadó az ilyen pásztort előbb megpróbálta a hadnagyokkal előhajtatni.

6. A számadó nemcsak gazdája, hanem bírája is a

bojtárjának. ítélete fellebbezhetetlen. Ha mégis valamely ügy panasz folytán a hatóság elé került, a sógorság, komaság révén rendszerint ott is a bojtár maradt a vesztes.

7. Mindig az öregebbnek van igaza. A fíatalabbnak tűrnie kellett a méltatlan elbánást is. Ezzel a fiatalok tisztában voltak és ehhez igazodtak.

8. A szófogadatlan pásztor azonnal elbocsátható. A megszolgált bérét kiadták.

9. A cserénytől, vagy gúnyától eltávozni csak a számadó, vagy helyettese engedélyével szabad. (Gúnya a juhászok állásozóhelye, ahol a ruhaféléket, apróbb felszerelési tárgyakat tartották, egy rakáson, s azt egy pulival őriztette.) Két bojtár egyszerre ritkán kapott engedélyt, mert a jószág körül mindnyájukra szükség volt. Egy személy távolléte azonban - kivált rövidebb időre - nem okozott gondot.

10. A cserényhez, számyékhoz, vagy gúnyához idegent beereszteni nem szabad. A maguk családtagjai is csak ritkán fordultak meg ott; az idegent meg egyik-másik pásztortanyánál a kutyák széjjel is szedték volna.

11. Csavargó embereket a cserénynél, gúnyánál megtűrni vagy rejtegetni nem szabad.

12. A látogató gazdákat a lakos, vagy helyettese, egy bojtár igazítja útba. Évenként legalább egyszer a legtöbb gazda felkereste a pásztorokat, hogy a kezükre bízott jószágaikat a helyszínen megszámlálhassák, hogy azok milyen karban állnak, s hogyan fejlődnek. Eligazításukra, kivált az erdős, buckás részeken, de a területek nagysága miatt is szükség volt.

13. Ajándékok átvételére csak a számadó vagy helyettese, a számadóbojtár jogosult, de szükség esetén, előzetes engedéllyel a lakos is átveheti azokat. Üres kézzel ritkán mentek a gazdák a pásztorokhoz. Ki-ki tehetsége, vagy belátása szerint adakozott. Az adakozás élelmiszerekből és italnemekből állott. Bőkezűbb gazdák jószágaira jobban vigyáztak, azokét nem dézsmálták meg.

14. Ha „féreg” Zsaró (a districtus embere, hadnagy, pandúr, csendőr) közeledik, s „kutya van is a kertben” (ha bünfentes is valamelyik), elinalni a pásztornak nem szaCsikós. Benyovszky István grafikája, 1928

24