Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A pásztortársadalomról
kott Balta Kun Kapitány Sigmond Király idejében, mely azon időben Balta Szállásnak hivattatott. 5. Zsana hasonlóan homokpuszta, a Várostól alá, és Téli Napkeletnek fekszik. 6. Tajó homokos puszta, téli Napkeletnek fekszik a Várostól. 7. Bodoglár; melynek nagyobb része homokos Észak, és Nyári Napkeletre fekszik a Várostól.” A XVIII. században Halast (a várost körülvevő 112 000 holdas területtel) Magyar- ország ötödik legnagyobb földterülettel rendelkező városaként jegyezték. A táblázatból is látható, hogy a terület 1/3-a legelő volt. A tanács és a birtokos közösség döntötte el, hogy az osztatlan közös tulajdonban lévő földből mennyit jelöljenek ki legelőnek. Határozatokban jelölték meg, kinek, melyik pusztán van jussa marháit, vagy lovait legeltetni. A juhok minden pusztán legelhettek, meghatározott rend szerint. A természeti adottságokból, a birtokviszonyokból következően az elmúlt századokban Halason fő foglalkozás volt a rideg állattartással együtt járó pásztorkodás. A pásztortársadalomról Különleges helyet foglal el a régi néprajzi képben a nagy nyájak, falkák, gulyák, ménesek sora, s ezek gondozója, a külön társadalmi osztályhoz tartozó szilajpásztor, a juhász, kanász, gulyás, csikós a maga hagyományos szervezetével, munkamódjával, rendtartásával, szerszámaival és erkölcseivel. Nem tartozott az Alföld másik két nagy társadalmi rendje egyikébe sem, mert nem tartotta magát „paraszf’-nak, sem „szegény ember”-nek. Az ő szemében csak a földművelő volt a „paraszt”.10 A pásztorok szabad emberek voltak, műveltség tekintetében sokuk vetekedhetett a tanult emberekkel. Kiskunhalas nagybecsű néprajzkutatója Nagy Czirok László több könyve, sajtó- közleménye részletesen foglalkozik ezen ősi mesterséggel. így a „Pásztorélet a Kiskunságon” c. müvében (1959) igaz történeteket olvashatunk Németh Buhin Mihály gulyásfejedelemről (1796-1870), üknagyapámról. írásaihoz sok értékes adatot közöltek a Buhin leszármazottak, mint az utolsó szabadpásztor Németh Buhin Mihály (1842-1930) és unokája, Buhin Balázs (1878- 1960), valamint Balázs testvérbátyja, Mihály (1877-1966). Forrásanyagként szolgáltak még a „Betyárélet a Kiskunságon”, a „Molnárélet a Kiskunságon” című müvei, valamint a Néprajzi Múzeumban és a halasi Thorma János Múzeumban őrzött kéziratgyűjteménye, amelyekből fény derült a halasi Buhinok népi értékeire. Könyvünk mellékletében olvasható a Pesti Napló 1930. szeptember 17-i 210. számában, Benke Tibor tollából megjelent, gulyásfejedelemről szóló cikk, amelyről keresztanyám kézírásos másolatot is készített. Az alföldi rétek, buckák, pásztorok és parasztok hűséges ábrázolójaként jegyzik zalai Szalai László írót is, akinek „A puszta balladája” (Bp. 1930) című könyvében találtam családi vonatkozású írásokat. A mára már teljesen kihalt foglalkozásról, a pásztorságról - az érthetőség kedvéért - ismertetnék néhány alapfogalmat: szilaj, félszilaj és kezes tartás.11 Szilaj tartásnak 21
