Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja
Nagy Kálmán: Isten veled... (1954) Kinek nem fáj az elmúlás, a búcsú? Boldog természet kettéhasadása, Viruló rózsa lassú hervadása, Nem ember az, akinek nem fájl... Kinek nem fáj, ha költöznek a varjak, S velük költözik a tavasz, a nyár, Lehull a levél, sárgul a határ, Akit ez nem bánt, nem ember az! Ha magas fűzfán árván, egyedül Búg egy vadgerle búsan, szomorún, Várja a párját, s hiába várja, Dala visszacseng reménytelenül, Kit ez nem érint siralmasan, fájón, Ki könnyű szívvel vígan megy tovább, Nem tud bánkódni mások bánatán, Nem ember az! Nem ember az! Én is búcsúztam! Sárguló október Mélán zörgette a csörgő avart... Nagy bárány-felhő varjakat zavart... A szomorú ősz váltotta a nyarat... Egy néma kertben, kis poros pádon Ketten hallgattunk, ősz két gyermeke... Egymásra néztünk... szívünk éneke Búcsút énekelt fájó hangokon; Isten veled életem kincse! Szép ifjú gyermek, viruló virág, Isten veled szívem szerelme! Kihal nélküled e gyarló világ... Ha egyszer ráül szívedre a bánat, S úgy érzed minden terajtad nevet, Valahol messze, túl a nagy folyókon Valaki Rád vár, valaki szeret... Isten veled! Legyen vidám az orcád! Nevessen mindig két fénylő szemed... Vén Tisza mellett, nagyon messze hozzád Valaki őrzi szerető szíved... Búcsúzom tőled szívem szerelme, Búcsúzik minden, búcsúzik a nyár, Lassú búcsúzás ez az egész élet. Lehull a levél, elszáll a madár... Megszokott léptek ismert lábnyomát El fogja lepni sárga falevél, De szemed fénye, lelked tisztasága Fájó szívemben mindörökre él,... Isten veled kicsi Karinnám! Szavunk elhalkul, elfárad kezünk, De zúgja minden emléked, neved! Isten veled! Isten veled!... Nagy Kálmán: Köszönöm (1954) Köszönöm, hogy nyílik az élet, Zöldül a fű, éled a határ, Hogy köszönthetlek rég várt kikelet, Körül ölelsz áldott napsugár... Járhatok bátran, szólhatom Neved, Hogy ép a lábam, erős a karom, Hogy nem veszed le rólam a szemed... Köszönöm, hogy foghatom Kezed, S elhihetem áldott terveid, Itt élhetek melletted, Veled, S kutathatom lábad nyomait... Hogy doboghat még mindig a szívem, S benned lehet minden örömöm, Köszönöm, hogy nyílik az Élet, Köszönöm, Uram! Köszönöm... Nagy Kálmán: Köszönöm Köszönöm virágok, Hogy kinyíltatok Még szebbé tettétek Ez ünnepnapot. Mondjátok, zengjétek, Mit érez szívünk Tanítók - nevelők Mindent köszönünk. Sok-sok év munkáját Áldó szavakat Türelmet, megértést, Ősz hajszálakat. A hangunk erőtlen, Mert a szónk kevés S tudásért, jóságért Bármit mond, kevés. Helyettünk beszéljen Szótlan szirmotok Köszönjük virágok, Hogy kinyíltatok. 209
