Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja

mink még nem tudjuk, hogy mikor és hol állunk meg. Majd ha valahol állandó helyre érünk, akkor rögtön megírom a címemet is, de addig nem, mert minden nap odébb megyünk, de azt nem tudjuk, hová. Bizon édes feleségem és már beleképzeltem magam a viszontlátás örömeibe és mert már sajnos lefújták az én szabadságomnak, de hát csak türelem édesem, ha már eddig kibírtuk, majd csak megleszünk ezután is csak egészségünk legyen. Ölellek, csókollak a gyerekekkel együtt. Németh B. Mihály tizedes.”

Németh B. Imre és Gyenizse Erzsébet családjából a testvérek közül Mihály bácsinak adatott meg a leghosszabb életkor, 89 év, így ő még az én emlékezetemben is él. Magam előtt látom, amint a Hattyú u. 1. sz. alatti házuk előtti pádon üldögél és pipázik. Nagy Czirok László is sokszor meglátogatta, a beszélgetésekkel néprajzi gyűjtését gazdagította. Büszke volt családjára, Mihály és Balázs fiaira, unokáira. Utólag belátta, hogy Mihály továbbtanulása, aki a lelkészi hivatást választotta nem volt érdemtelen időtöltés.

Németh B. Mihály Református lelkipásztor, Mány díszpolgárának családja

Németh B. Mihály (1903. márc. 2. Halas. 1594. - Bp., 2000. júl. 26.). Sírja Má- nyon, Fehér megye. Keresztelte Szilády Áron. Keresztszülők: Darányi István földműves, Várdai Mária.

A kis Mihály 3 éves korában vesztette el édesanyját, Mária húga még csak 1 éves volt. Az árván maradt kisgyermekek mellé az édesapa új asszonyt vitt a házhoz, özv. Kákonyi Borbálát, aki szívén viselte a kicsik sorsát. Az elsőszülött fiút, Mihályt is pártfogásba vette, kiállt tanulása mellett, mivel az édesapa gazdálkodót akart belőle nevelni, gyermekkorában munkára fogni. Ennek érdekében még az anyagi támogatástól is elzárkózott. A tanítók, és Szilády Áron ref. lelkész azonban felfigyelt a kis Mihály szorgalmára, eredményeire, és látva igyekezetét, tehetségét, ismerve a szülői hozzáállást, segélyezték főgimnáziumi tanulmányait, ahol végig kitűnő érdemjegyeket szerzett. Diákként a református templomban kántorkodott (1922. szept. 14. - okt.15. között és 1924. ápr. 24-25., ref. anyakönyv) és vállalta társai tanítását is, hogy a felmerülő költségek egy részét fedezni tudja. Szilády Áron és tanítói javasolták, menjen azon az úton, amit Isten rendelt számára, s mint az osztály eminens tanulójának, 300 pengő jutalmat ítéltek oda, hogy továbbtanulását elősegítsék. így, 1923-ban jelentkezett Budapesten a Magyar Református Theológiai Akadémiára, ahová felvételt nyert és négy év múlva, 1927. szept. 14-én átvehette az első oklevelét. 1927-1929 között Hollandiában folytatta tanulmányait, az Amsterdami Szabadegyetemen, ahol elsajátította a holland és német nyelvet. 1931. február 2-án kapta meg második diplomáját. 1934-ben szentelték fel Budapesten. Segédlelkészként több gyülekezetben szolgált: 1929-ben Budapest Tutaj u., 1930-ban Gárdony és Nagyharsány, 1931-ben Kiskunhalas és Pécs, 1932-ben Szabadszállás, 1933-ban Sárbogárd, 1934-ben Budapest Angyalföld következett.

Mányra 1934-ben választották meg lelkipásztornak, ahol 42 éven át nyugdíjazásáig, 1976-ig szolgálta a falu népét lélekben, emberségben egyaránt. A halasi gyülekezet is jelölte, a Kunsági Napló 1940. március 25-i számában megjelent cikket idézem:

199