Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja

Hogy népünk mára csak jámbor birkacsorda. Végtelen türelmünk... Elhiszünk mi mindent,

Amit a pásztor mond odakinn és itt bennt.

Csak az a fontos, hogy mindig jó időbe Kieresszenek a kopár legelőre.

Ott aztán rárontsunk, megtömjük a gyomrunk,

A birkalánykáknak nyugton udvaroljunk S mikor a karámban nyugovóra térünk,

Senki ne zavarja meghitt pihenésünk.

Elégedett kéjjel nézzük, mint nő gyapjúnk,

Nem érdekel, hogy ki gazdagszik meg rajtunk,

Igaz, a juhász a hátunk rőtre verte...

Másnap estére már az is elfelejtve.

Mért akar mindenki csak a mának élni?

Kisunokádfog még magyarul beszélni?

Dalra fakasztja még egy-egy magyarnóta?

Tudja-e, hogy éltünk Árpád apánk óta?

Miben jártak hajdan legények és lányok?

Hogyan figurázták apáink a táncot?

Hogyan loptak csókot egy székely kapu alatt? Nádfedeles házban az idő hogy haladt?

Tudja-e, hogy régen templomba is jártak?

Jó keresztényei voltunk a világnak,

Akkor is, ha a bort egy kehely bői ittuk...

De a bibliát, azt mindig megfogadtuk!

Lesz magyar határ? S ott magyar zászló lesz még? Vagy nem lesz, mert az is soviniszta jelkép? Befogadtuk minden népét a világnak És ma már nem merjük kinyitni a szánkat.

Nem hagyják, hogy szóljunk: Elünk! Nagyvilág! Kevésből is tudtunk művelni csodát!

Tardi Edgár: Cím nélkül (1997.)

Hát ide jutottál csonka Magyarország Vak, süket a néped s tagadja a sorsát Tavaszi rügy az őszi fából nem örökített semmi szépet,

Emese anyó! Hiába álmodtad meg ezt e népet!

Hiába keltél át Vezér, megannyi síkon, sziklabércen, Hiába haltál az Aldunánál, csakhogy a többi ideérjen. Hiába vezetted diadalra bőszen a szittya hadat,

Hiába hagytad Muhi mezején szétszaggatni magad. Hiába koncolt fel félhold handzsárja téged,

Hiába látott szörnyethalni égő trónon a néped,

Hiába engedted tüzes karóra tested,

Mert a Szentírást te magyarul kerested.