Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Kiskunhalas. A szülővárosom
A Harangos tó és a malom, 1940. körül zött foglalt helyet a »selyöm- paraszti« réteg, akik úrhatnám életmódot folytattak. A földnélküli, de paraszti munkát végző emberek nem nevezték magukat parasztnak, hanem »munkásnak«, »sze- gényembömek«, »kétkezi munkásnak«. „A tanács nagy hatalommal rendelkezett a városlakók fölött. Ezt az a gyakorlat is megerősítette, hogy a város tanácsa és a református egyház presbitériuma - a lakosság vallási összetételéből eredően is - szinte azonos személyekből állt, ezért kiemelkedő szerep jutott a református egyháznak a tanácsi határozatok és döntések meghozatalában. Mindenkitől számonkérték a vallásos életvitelt, az istentiszteletekre való járást, a kenyér tiszteletét. A trágár beszédért, káromkodásért súlyos büntetés járt. Megkövetelték az egyházi szertartások megbecsülését, szigorúan őrködtek az ünnepnap megszentelésén.” Az önkormányzati igazgatásban a katolikusok betelepítése (1769) után változott a kilakult szokásjog.” A város népességszáma 1746-ban 2736 főt tett ki, majd az önkéntes bevándorlásokkal és a Mária Terézia-féle betelepítésekkel (Baranyából, Sárközből) fokozatosan nőtt, 1780-ban 5544-főre, 1790-ben 6488, 1810-ben 8719, 1830-ban 11440, 1849-ben 12898 főre, napjainkban meghaladja a 30000-es lélekszámot. „Halason 1751-ben 319 redemptust és 87 irredemptust, 1752-ben 312 redemptust és 96 irredemptust írtak össze. 1766-ban 387 redemptus, 132 irredemptus, 5 cigány és 10 szegény szerepel az összeírásban. Későbbiekben a nem redemptusok aránya növekedett.” Az 1786-os nép- számlálás során „15 tisztviselőt és papot, 225 nemest, 564 polgárt és 811 zsellért vettek számba. 1825-ben 70 nemes, 943 birtokos, valamint 857 birtoktalan családfő, illetve önálló személy élt a városban.” Bonyolult volt a földtulajdon területi elosztásának Sóstói kirándulás, 1935. Balról a 2. Németh B. Lajosné Bús Ilona, a 4. Németh B. Ferencné Kaczendorfer Mária, 5. Németh B. Mária 19 Fotó: Németh Buhin Lajos Fotó: Németh Buhin Lajos