Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja

Tardi Edgár és Németh B. Anikó konfirmációja Budapesten, 1985. máj. 19.

Elöl állnak: Németh B. Lajos, Németh B. Lajosné, Pálvölgyi Józsefhé és Pálvölgyi József

(A több családi fotót készítő Gerenday Erzsébet [Bp. 1944. dec. 6. -] fotóművész fotóripoterrel a Fiatal Művészek Klubjában ismerkedtünk meg 1967-ben, aki a FŐFOTÓ munkatársaként a Il-es és a budai házasság- kötő teremben dolgozott, gyermekfotókat és művészi képeket is készített.)

Vallomások halasi emlékeimről

Flalasi emlékeim a gyermek és diákévekhez kapcsolódnak. Gyermekkori emlékképeimet már több helyen beleszőttem a családi életrajzi leírásokba, néhány - számomra maradandó, az utókornak azonban már talán mesébe illő - eseményt, azonban szeretnék megosztani az olvasóval.

Sajnos, apai nagyapámat nem ismerhettem meg, nagymamámra sem emlékszem. Én 1943-ban születtem a Suba-házban, Zsófi mama 1945-ben meghalt. A Vihar utcából már emlékszem egy-két dologra. Ma is csodálkozom, két és fél éves koromból hogyan maradhatott meg bennem az előzőekben már említett háborús emlékkép, a „Sztálin gyertyák” fényessége.

Emlékszem, amikor Zsófia Éva húgom született, kiküldtek bennünket a szobából az ajtó elé és lestük a gólyát, mert hozta a kisbabát. És én lelki szemeimmel láttam is repülni. Abban az időben otthon szültek az asszonyok. (Ma biztonságosabbnak tartom a kórházi ellátást.) A Korona utcai (ma Hajnal u.) korszakból: ma is élénken él bennem, amikor kiálltam a kiskapuba, meleg nyár volt, és megláttam a szomszéd ház kapujában egy kislányt, akivel addig nézegettük egymást, pár lépést közelítve, amíg benn találtam magam Öreg Pali bácsiék házában. így ismerkedtem meg Katival és testvéreivel, Margittal és Pancsával. Sokat játszottunk együtt, nagyon jókat tudtunk kacagni spontán egymásranézve, minden ok nélkül. Amikor elköltöztünk onnan a Petőfi utcába, hol ő jött, hol én mentem hozzájuk és mindig hazakísértük egymást oda-vissza, végül a Kossuth utca közepén, a vasbolt tájékán elváltunk. Előttem vannak kedves szülei, Pali bácsi, kinek rőfös üzlete volt a városban és Kati néni, aki ízesen beszélt a délvidéki tájszólással. Katival együtt csodáltuk a szomszédunkban lakó bőszoknyás Kalmár nénit, aki rongyszőnyegeket szőtt, csattogott a szövőgéppel. Az utca másik végiben a saroknál, ahol Baki Kláriék laktak, gyakran kukucskáltunk egy pici ablakos házba, ahol úgy véltük, boszorkányok lehetnek. Nem felejthető, amikor disznóvágáskor Éva húgom felé közeledtem be a mosókonyhába, és ő előlem hátrálva beleült a for186