Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja
Németh Buhin Klára: Sirató (2000)'10 Mama ne!... Még ne menj el, hisz most halt meg az Apánk! Ne engedd, hogy a fájdalom ólomsúlyként nehezedjen ránk, hisz születésünk óta oltalmaztál, védtél, magadtól mindent megvonva neveltél... Áldott kezed mindig szorgoskodott, hajnalban keltél, mi öten észre sem vettük, hogy sokszor le sem feküdtél. Virrasztottál, ha betegek voltunk, válladra vetted minden gondunk, bajunk, ami nem is lehetett, mert, mint kőszikla, mellettünk álltatok Köszönjük, hogy ez nekünk ily sokáig megadatott. Drága Apánk is éjt nappallá téve dolgozott, műhelyében dalolva esztergált, kalapálgatott, S utólag, mily jólesik rágondolni arra, ha ritkán, egy-egy csínytevésnél jó hangosan megdorgált bennünket, de pofont nem adott. Amikor megkondult a déli harangszó, már terítve volt asztalunk, Ott gőzölgőit finom levesed, s a krumplis tarhonya, A kevésből is oly ’jót főztél, Mama! Isten áldásával neveltél minket, s a rokonságból unokaöcsédet, a bővülő családban, gyermekeitekké fogadtátok a vejeket, menyeket. Szárnyad alá vetted unokáidat is, nem ismerted a „Nem "-el. Beteg szívednek erőt adott a Szolgálat, s a gyermekszeretet. Ajtótok nyitva állt az emberek előtt, Mindegy volt, hogy barát, rokon, reggel, vagy este jött. Mindkettőtökből áradt a SZERETET, így élhettétek meg boldog házas éveiteket. Mióta hű párod, férjed a mennybe ment, tested egyre kisebb, kezed erőtlenebb lett, dédunokáidat már csak szemeiddel simogathattad meg. Látva, fogy az erő, s többet már nem tehet gondoskodó orvos, ápolónő, Hiába vagyunk melletted éjt nappallá téve, s fogjuk a kezed, be kell látnunk, hogy szenvedésedtől csak Isten szabadíthat meg. Kopogtak az ajtón, el kell, hogy engedjünk, A fájdalom árán csak így segíthetünk. Papa mellett helyed, mert küzdelmes, de boldog 64 évetek Örökre egybeforrasztott Bennetek. Boldog voltál, hogy minden szeretted az utolsó órákban is ott volt Veled, ablakodnál muskátli virágzott és kedvenc leandered. Hálaadással tartozunk, hogy anyai szived eddig melengetett. Soha nem feledjük hangod, s tekinteted! Mi később követünk, de lélekben itt e Földön, s majd Istennél a Mennyben is együtt leszünk. Drága Édes Mama, mindent köszönünk.
