Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja
Részletek Németh B. Lajos halála alkalmából írt részvétnyilvánításokból Nagy Kálmánné Németh B. Klára levele: Budapest 2000. január 19. (Németh B. Mihály lelkész lánya): „Kedves Ilonka néni, Pubó, Klárika, Éva, Feri és Lali! Fájdalommal megtört szívvel vettük a hírt, hogy kedves Lajos bácsi elment az élők sorából. Mi nagyon szerettük Lajos bácsit. Soha, míg élünk nem felejtjük el, szívünkben élni fog tovább... Egyénisége, mindig vonzó volt! Kedves hangja, s a vele eltöltött beszélgetések felejthetetlenek maradnak számunkra! Művész lélek távozott. Lelkében mindig szóltak a hegedű húrjain az életében átélt emlékek, melyek a végső leheletéig zengtek; szóltak lelkében a gyermekkori szép évek emlékei, a malom szélvitorlái mindig jártak... Testvéreivel kapcsolatai nagyon mélyek voltak. Szép családi élete példa marad számunkra! Munkaszeretete, örök aktivitása, mely kedves családjának megteremtette a megélhetés lehetőségét, s gyermekeinek azt tovább adván, folytatódik általuk. Lajos bácsi kedves egyénisége, jelleme, alakja, vonásai, mozdulatai fel-felbukkannak gyermekei életében, kik viszik tovább, s olykor jó lesz rajtuk keresztül is visszaemlékezni, hisz egy-egy szó, hanglejtés, egy tekintet, egy-egy gondolat, egy alkotás, melyben ő él tovább, s véljük őt felfedezni bennük. Belső lelkének gazdagsága fel-felragyo- gott szeme tekintetében, mely felejthetetlen marad számomra, s mindig úgy éreztem, hogy amit már szóban nem is tudott kimondani, szemében ott ragyogott. Lajos bácsi él tovább bennünk; él tovább a szép festett képeiben, melyekre, ha ránézünk, ott van. Ott sétál a kanyargós erdő ösvényein, s ott áll a szélmalom közelében. Az élet múlását, elmúlását megállítani nem tudjuk. Isten a mi alkotónk, kezében van életünk. Mindnyájan átutazók vagyunk e földi létben. Lajos bácsi lelke is átjutott az örökkévalóság világába. Ajtó csukódott, ment Lajos bácsi, kiket szeretett, szeressük tovább. Ez a mi feladatunk. Drága Ilonka néni és Gyerekek! Isten vigasztalását kérjük rátok. Az ige szavaival búcsúzom: „Én megsebezlek Titeket, de be is kötözlek.” A végső búcsúzáson nem lehetek ott, de itthon Szüleimmel együtt adunk hálát Istennek, s köszönjük meg Lajos bácsi köztünk eltöltött éveit, s kérjük Istent, hogy adjon számotokra vigasztalást! Sok szeretettel: Klári.” Erdélyi József és családja részvétlevele Pécsről: „Kedves Lajos! Megkaptuk az értesítést kedves rokonunk, Édesapátok, Lajos bácsi elhunytáról. Gyászotokban osztozva, fogadjátok együttérzésünket. Ugyanakkor vigasztalással köszöntjük a rokonság minden tagját és hálát adunk a Mindenható Atyának Lajos bácsi személyiségéből mindig megnyilvánuló, mindannyiunk által megtapasztalt példaértékű életszemléletéért. »És boldog az, aki hitt, mert beteljesülnek azok, amiket az Úr néki mondott.« (János evangéliuma.) Szeretettel üdvözlünk Mindannyiotokát! Erdélyi József és családja, a testvéreim Pötyi, Jutka, Gábor nevében is.” Részlet Leinwéber Lőrincné Jolika leveléből (Németh B. Lajosné testvérének, Bús Jolánnak leánya): „Mély fájdalom töltött el, mikor hírül vettem, hogy szeretett Lajos bácsink elköltözött közülünk. Tudjuk, hogy ha egyszer megszülettünk, akkor egyszer bekövetkezik a vég is. Mégis mélységes fájdalom költözik szívünkbe, mikor ezzel szembesülünk. Én nagyon tudom, mit érzel, milyen nagy ür, ami a veszteség után körülvesz. Hiába mondanék bármit, azok a Te számodra sem jelentenek vigaszt. Azért én 165
